Lányok/nők! Ti is elhíztatok/megcsúnyultatok miután összeköltöztetek a párotokkal?

Mi számit normalisnak együttélés során?

Úgy érzem nincs akaratom vagy szavam, mindig az van amit a barátom akar. Ami általában tespedés a kanapén és kajálás.

Tudom, hogy mondhatnék nemet a sok édessegre pl. de lehetetlen amikor valaki ott majszol mellettem.

Én mindig is tevékeny voltam, most nincs kedvem semmihez.

Egészsegteleül élünk.

Én szeretek korán lefeküdni és korán kelni, a barátom viszont pont az ellentétem, és engem is rávesz erre az életstilusra, hogy hajnal 2-kor még nézünk valami sorozatot, de nekem ez nem jó. Utálom ezt.

Valahogy az egesz nem jó.

Szeretem a barátomat, de úgy érzem elvesztettem önmagam, az egykor mindig aktiv és pozitiv lányból egy tespedő, lusta, unalmas disznó lett.

Gyűlölök későn kelni pl. mert úgy érzem elvesztegetem a napomat, mégis van, hogy délben gurulunk ki az ágyból.

Nekem ez nagyon sz*r, de a barátom ilyen, neki ez jó.

Mit lehet ilyenkor tenni? Próbaltam vele beszélni, de nem igazán ért meg?