Aki egyedülálló az szeret az lenni?

Én szerettem az lenni. Totál szabadság, nem kell alkalmazkodni, ha valami programot akartam, nem kellett azon gondolkodni, jönne-e a párom is, ha neki nem tetszik, akkor menjek egyedül, vagy akarna abban az időben mást csinálni közösen, vagy akarna jönni de nem ér rá, akkor menjünk-e máskor, meg még van egy rakás apróság, ami jobb egyedülállóként. De a kapcsolatban meg vannak más dolgok, amik miatt jó. Én mind a két állapotot szeretem. Egyedül csak akkor nem jó lenni, ha van egy KONKRÉT személy, akivel szeretnél együtt lenni. Olyan sosem volt, hogy szingli voltam aztán azon ábrándoztam, hogy bár lenne itt valaki velem.

Én igen. Huszas éveimben iszonyat kapcsolatfüggő voltam. Engem úgy neveltek, hogy mindenáron házasságban kell élni. Ennek eredményeként sikerült egy szar férjet választanom. Aztán elváltam, ami azért megviselt, de 1 év elteltével már jobban éreztem magam. Próbáltam találni normális kapcsolatot, de 8 év próbálkozás után feladtam. Közben elkezdtem élvezni a szabadság örömeit is. És ezt már nem vagyok hajlandó egy kapcsolatért sem feláldozni. Elgondolkodtam a régi énemen is és nem szeretnék ismét olyan lenni, aki képtelen egyedül lenni. Lazább, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb évek óta az élet számomra, mióta teljesen elhanyagolom a másik nemmel való kínlódást. Igen, számomra kínlódás csak.

Én igen, bár sosem volt még párkapcsolatom, így nem tudom, milyen a másik oldal. (F!)