Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagy korkülönbség és gyerekvállalás? Volt hasonlóban valaki innen? Hogy döntöttetek, megbántátok?
Párom 48 éves, számára 50 év az a határ, ameddig akarna gyereket. Vagyis most ezt mondja, korábban meg azt, hogy egyáltalán nem akar kisbabát, kisgyereket, mert nem lenne jó apja, nem tudná az első helyre rakni.
Ismerem, ebben van igaza. Munkamániás, megalomán, enyhén nárcisztikus vonásokkal. Tény és való, hogy rengeteget dolgozott magán, mióta együtt vagyunk, de a hatalommánia, az önimádat, a "nekem mindent lehet" még most is bőven megmutatkozik...
Többször felhozza, hogy vágyik babára, velem szeretne gyereket. Milyen jó anya lennék, mennyire szép és okos gyerekünk lehetne, milyen szép család lennénk. Építkezünk, ősszel költözhetünk, ha minden jól megy. Elkezdte mondogatni, hogy az egyik szobát berendezhetnénk inkább babaszobának.
Tegnap is arról beszélt, hogy ha fiunk születne, mennyire élvezné a vele töltött időt, vinné focimeccsekre, kirándulni, biciklizni...
Én úgy érzem, hogy neki ez most azért jött, mert két hasonlókorú barátjánál is nemrég születtek gyerekek. Az összes barátunknál van már 1-2 gyerek, feleség, család. És szerintem benne ott van, hogy nem akar ebből kimaradni, lemaradni, legyen kipipálva ez is a "listáról".
Maholnap 50 éves, ad magára, figyel az egészségére, ebből a szempontból oké. De mi lesz 10-15 év múlva?
Apukám is ilyen volt, teniszezésből ment úszni, onnan biciklizni, minden nap sportolt, vitaminokat szedett, aztán 56-57 évesen elkezdett rohamosan öregedni, kezdődött az itt fáj, ott fáj időszak, hol a térdével volt gond, hol nyaki gerincsérve lett, nyáron már nem ment teniszezni, mert nem bírta a meleget stb.
25 éves vagyok, nem zárkózom el igazából a babatéma elől, de egyedül sem akarnék maradni vele. Ettől is tartok, hogy oké, most mondja, hogy gyerek így, gyerek úgy, milyen szép gyerekünk lenne, de így is rengeteget dolgozik, nem akarom azt, hogy én ülök itthon a gyerekkel, mindent én csinálok, ő meg éli világát és este foglalkozik vele 1 órát, mint a jófej apuka. Félek, hogy neki ez most fellángolás csak, aztán ha látja, hogy egy gyerek nem annyi, hogy cuki és lehet vele villogni, akkor már nem kell és oldjam meg.
25 éves vagy egy 48 éves palival
jól rá fogsz sz0pni majd az tuti
de te tudod hogy akarod elcseszni az életed
Jézus isten... te nem akarod látni a fától az erdőt?
Van egy munkamániás férjed, aki kerek-perec megmondta, hogy leszrná a gyerekét - és ezek után te azon gondolkozol, ohgy esetleg szülni kellene?
Mondjuk elég nyilvánvaló hogy csak presztízsből kell neki a gyerek, lehet villogin, hogy teherbe tudott dugni egy nőt, ő mekkora férfi - aztán magasról tojna a gyerekre.
Eleve nem állnék össze egy apám-korú fszival, itt kezdődik.
Nektek sohasem lesz közös jövőtök. elmegy melletted az élet, aztán tízév múlva lassan kezdheted gondozni is őt, mert az, hogy MOST jól tartja magát, nem jelenti azt, hogy 60-63 évesen is olyan szuper állapotban lesz.
Tegnap is arról beszélt, hogy ha fiunk születne, mennyire élvezné a vele töltött időt, vinné focimeccsekre, kirándulni, biciklizni... - és ha lány lesz, mint én, akkor egész életében úgy kell felnőnie, hogy egy kuvanagy csalódás az apjának, amiért "csak egy lány lett".
Tényleg ezt akarod a gyerekednek???
Amúgy nyugi, ha fia lesz, sem megy vele sehová, mert alkalmazkodni kell a gyerekhez, ami neki nem menne, de biztosan kikészítené szerencsétlent.
"kerek-perec megmondta, hogy leszrná a gyerekét"
Arról a beszélgetésről szerintem én hiányoztam... :D
Ő pont azt mondja, hogy mennyit foglalkozna vele.
És a régi énjéhez képest már sokat fejlődött, a kapcsolatunk elején még simán volt, hogy 6-ig dolgozott, aztán még haza is hozott munkát, hogy azt majd vacsora után megcsinálja. Vagy elutaztunk, ott is dolgozott. Most délután 4 a max., ameddig munkával foglalkozik, péntekenként már fixen nem dolgozik. Szóval látszik rajta a változás, de egy gyerek az hatalmas felelősség.
"és ha lány lesz, mint én, akkor egész életében úgy kell felnőnie, hogy egy kuvanagy csalódás az apjának, amiért "csak egy lány lett". "
Nem, azt a tegnapi meccs miatt mondta, hogy mennyire élvezné, ha ő is ott lehetne egy ilyenen a fiával (mutattak gyerekeket is). Lányokkal kapcsolatban is mond ilyeneket, igazából én vagyok az kettőnk közül, aki jobban ragaszkodna az egyik nemhez.
"És ha a gyerek nem lenne annyira szép és okos? Vagy csak nem olyan lenne, mint amit ő elképzelt, akkor is tudná szeretni? Vagy hogy viszonyulna hozzá akkor? Esetleg kimutuná az elégedetlenségét, kritizálná?"
Szerintem tudná, kettőnk közül én vagyok az, aki kicsit felszínesebb, aki el sem tudja képzelni, hogy ne kislánya legyen. Ez is félelmem, hogy mi lesz, ha csúnya gyerekünk születik? Tudom, minden gyerek szép, kikupálódnak stb. De szerintem vannak kifejezetten csúnya babák, kisgyerekek és mindig eszembe jut, ha látok egyet, hogy remélem, az én gyerekem nem így fog kinézni...
Neki is mondtam már, hogy "ha csúnya lesz, akkor odaadjuk a legjobb barátainknak, mi meg elköltözünk innen", ő meg ilyenkor mondja, hogy csúnya gyerek nincs, csak kritikus felnőtt.
"Neki is mondtam már, hogy "ha csúnya lesz, akkor odaadjuk a legjobb barátainknak, mi meg elköltözünk innen", ő meg ilyenkor mondja, hogy csúnya gyerek nincs, csak kritikus felnőtt."
Ilyen hozzáállással én egy hörcsögöt nem bíznék rád.
Egyelőre te abszolút alkalmatlan vagy a gyerekvállaláshoz, inkább felejtsd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!