Mit csináljak, ha semmi életkedvem sincs, hiába van párom?

Ha olyan párod lenne aki valoban társ lelkileg vagy agyilag vagy bárhogy is az mellett nem kudarcaid lennének.

Írhatok példákat.

Ha nincs párom elmegyek egy pl interjura lerágom a körmöm villogtatom az eszem megy a small talk, diplomatikus okos ugyes vagyok meg brilliáns --->nem engem vesznek fel..

Ha van pasim, bemegyek nagy lazán egy interjura, röhögök mint egy tejbetök, néha poenkodom is, egyhúron vagyok egyből az igazgatokkal is, ---> felvesznek.

Vagy orvosnál:

Ujra visszamegyek felfázással, hisztizek görcsölök, fix gyogyszert kérek amit tudom hogy hat is, az orvos nekem esik hogy ne én mondjam már meg mit irjon fej meg netán orvos vagyok e googlerol, szinte kirúg a rendelőből.

Ha van pasim meg bemegyek nagy lazán a dokihoz hogy na ujra latjuk egymást én már megint igy jártam hogy jöhetek vissza életem végéig ezzel fogok szenvedni--->a doki vigasztal pátyolgat nem fogok én szenvedni, segít higyjem el meggyogyulok.

De akár nézhetunk egy hétfőt is.

Vagy tobbmindent is. Jaj eltort leszakadt eldigult mit csináljak?(sikítás sírás kétségbeesés)

Erre a pasid nyugi szivi 2 perc megoldom;)

*Nagyon nem mindegy tehát hogy a pasid dísz e, vagy bármiféle leki agyi vagy anyagi vagy akármilyen plusz e az életedben.

Ha vki sikertelen azért az egy tünet is hogy nincs akire szamitson se.

#1

Honnan veszed, hogyha mondjuk én megpróbálnám helyretenni a totális káoszba fordult életem és megprobálnám nem a másik féltől várni a saját boldogságomat, honnan veszed ha eljutnék oda akkor jó lenne, miért hirdeted olyan bőszen ezt, honnan veszed ezt, mi a biztosíték, a garancia arra, hogy ez valóban így lesz ahogy írod?

Először is a gyári munka menő. Szerintem az irodakukac munka a legaljasabb, ott tényleg csak stresszelsz a monitor előtt egy rakat felelősséggel a nyakadban. Imádok gép előtt ülni itthon, de soha nem vállalnék ilyen munkát.

Másodrészt meg keress hobbit, majd próbálj meg a hobbidban elhelyezkedni.