Miért érzek így, vagy mit érzek?

Másként kéne felfognod. Ennek nem csalódásnak kéne lennie, hanem sima ismerkedésnek emberekkel. Nem kell velük szexelned, csókolóznod, se semmit, csak beszélgetned. Aztán, ha úgy látod egy hosszú idő múlva, hogy jól alakulnak a dolgok, kinézed belőle, hogy olyan nő akit el tudnál képzelni magad mellett sokáig, akkor elmélyíted a kapcsolatotokat (persze, ekkor tudod, hogy ő is nyitott rád).

Ne úgy állj hozzá a nőkhöz, hogy ő lesz a feleségem? Nem? A fenébe, megint csalódás!

Hanem hogy beszélgetek egy nővel, érdekes, tök jó vele dumálni. Kiderül, hogy hazudik, erkölcstelen, hátbaszúr? Nem baj, mert csak egy ismerős, egy barát volt, nem köteleződtetek el.

Eleinte ez pedig azért nehéz neked, mert nem edződtél meg, nem szoktad meg még. Hamar beleéled magad az ideálba. Idővel rájössz, hogy azt érdemes keresni, miért nem működhetne hosszútávon a másik személlyel, és nem azt erősíted, hogy miért tökéletes minden, amikor nem is.

Tehát nem az idillt fogod erősíteni, hanem reálisan keresed azt, tényleg kibírnád -e vele hosszútávon.

"Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy nem játszmázni, taktikázni szeretnék."

Neked ezzel nem is kell akkor semennyire se törődni, mert ha egy nővel beszélsz, és látod, hogy nem egyenes, játszmázik (persze, szerintem alapból a nők eléggé máshogy fogalmazzák meg magukat, szóval lesz, mikor nem egyenes, de nem extrém szinten és folyamatosan).

Ha pedig látod, hogy játszmázik, akkor próbálod helyreigazítani, hogy te őszinte vagy és egyenes, és bármit elmondhat, nem ítéled el, és megérteni szeretnéd. Ha nem érti, nem csinálja, nem érdekli, akkor pedig elengeded az ismerőseid közül őt is.