Az normális szerintetek, hogy egy lány így viselkedik egy párkapcsolatban?

A barátnőmmel fél éve vagyunk együtt, de amióta össze jöttünk ő azóta azt csinálja, hogy csak akkor akar találkozni vagy egyáltalán beszélni velem instán. Amikor szabadnapja van vagy mikor másnap nem kell mennie ami általában hétvégén szokott lenni. Meg ha tervezünk közös programokat abba még bele megy, de azt mondta, hogy ő már abból is ki van nőve, hogy kiveszekedjen ilyenkor a főnökével több nap szabit amikor nem lehetne. Mert ő már nem sokára 25 éves lesz, én meg nem sokára 23. De ebben igyekszik kitartani mellettem addig ameddig nem lesz gyereke ami mellett már érthető módon valóban nem is lehetne mindig megoldani. De fontosabb, megtervezett programokat szerencsére eddig még nem mondott le a munka miatt. És azt mondta mondjuk, hogy legszívesebben nyárra felmondana. De kell neki a pénz azért, hogy jó kocsit tudjon venni magának ami nagyon fontos neki, tehát ugyanúgy dolgozik keményen nyáron is. Pedig a jogsija is nem rég lett meg. De már több milliós mercit akar magának. És azok az idők amikor együtt vagyunk is jól szoktak telni de sajnos gyorsan is.

És mindig miután lejár a munkaideje ő azt szokta csinálni, hogy haza megy befekszik az ágyba pár mondatot esetleg néha vált velem telefonon, inkább olyankor is én keresem őt. De van amikor szinte egy hétig még csak nem is beszélünk. És ő arra hivatkozik, hogy a 8 óra nappali munkája után mindig teljesen hulla és ilyenkor nem igazán tud velem beszélni mert a sok stressz miatt sokszor van rossz passzban ilyenkor és lehet csak veszekedés lenne sokszor közöttünk.

Én most tanulok és szeptemberben megyek vissza az utolsó évemre. Nekem is ott kell ülnöm, utána amikor meg haza jövök nekem sokszor még utána is tanulnom kell mégis szeretnék rá is időt szánni. Vagy egyetem előtt én is végig dolgoztam háromnegyed évet. És az nehezebb volt szerintem sokkal mint az övé mert fizikai, robot munka volt és még fejben is ott kellett lenni mert egy tejüzembe dolgoztam napi 10 órát változó idő beosztásban éjjel, nappal. Nekem is volt abban az időben barátnőm és voltak stresszesebb napjaim. De mindig tudtam magamon uralkodni, hogy a munkahelyi hülyeségeiket a barátnőmre SOHA ne hárítsam rá semmilyen formában. És mindig normálisan és higgadtan tudjak beszélni vele. Ha nekem sikerült, akkor úgy gondolom másnak is menne csak egy kis önuralmat kellene gyakorolnia mindenkinek.