Férfiak csökken a szemetekbe egy nő, ha felvállalja az érzéseit és elmondja Nektek őszintén mit érez?

En a pasi kollegámon ugy látom hogy örök változo minden. Egyszer imádjuk egymást, elragad a kénia, máskor utáljuk, és mennek a beszólogatások alázások, megint máskor átnézunk egymáson es aztán ujra forr izzik a levego, es volt amikor bajom volt a cégnél ő volt az egyetlen aki ügyelt arra hogy pár jó szóval visszahozza belém a lelket, ugyanakkor ha épp "egymás vérét szívjuk" akkor meg a földbe is tud döngölni, vagy pl egyik nap amit beszolt megbánt máskor ugyanaz a beszólása poén visszavágok és röhögünk ugyanazon, figyel a tásaságban kollegák kozt tetszik neki ha másokkal nevetek jol érzem magam es olyankor mélyen a szemembe nézve bólogat cinkos mosollyal, hogy "ez igen! Jol csinálod", máskor addig nem ül le enni míg én eszek mert nem ebédel velem

Annyira latszik az egész kollegalis kapcsolatunkon hogy mikor tombolnak a hormonok, vagy ellenkezőleg, mikor keltunk épp ballábbal, nekem már a cégtol kiégésem is volt(mobbing is van), máskor meg ő jelentette be hogy ki van égve most huh, vagy energiakitörős a hétfőnk éppen, vagy pont fordítva úgy vonszoljuk be magunkat hétfőnként mint aki kivégzésre megy.

Egy ember szerintem soha nem állando.

Én sem.

Vannak jo kémiás flörtös, máskor veszekedős rosszabb napok, vagy otthonrol gondok, vagy forditva, néha szomorú elválni mert karácsony és szabi van, néha meg jó hogy nem kell egymás képét bámulni.

Az érzelmek változnak. Fura lenne ilyenbe benyögni hogy tetszel szeretlek d.gj meg vagy bármit, mikor máskor meg az utállak gyűlöllek haljá' meg van, harmadnap meg a nevét se tudom meg ő se az enyém, csak lebegunk átnezunk egymáson mert leköt vmi teljesen más.

5 éve volt egy kollégám, aki felé 1 év közös munkák után kezdtem érezni érzelmeket. Titkoltam, majd munkahelyet váltottam. Munkahely váltás után 1 évvel mertem elmondani neki személyesen, hogy mit éreztem iránta.

Felnőtt férfi módjára, teljesen jól kezelte, mondta nekem, hogy én is több lettem neki, mint kolléga, vagyis nagyon jó lánybarátja vagyok. De ennyi, ő nem vonzódott úgy sosem hozzám, udvariasan el is utasított volna, ha kollégáként bevallottam volna neki korábban.

Viszont értékeli, hogy végül nyíltan odaálltam elé és kimondtam amit érzek, emiatt nagyon bátor embernek tart és büszke rám. (Nagyon jóban vagyunk azóta is, de már én is csak barátként viszonyulok hozzá).

Tavaly év elején az új munkahelyen fordítva, és konkrétabban történt: egy férfi kollégám fél év együtt dolgozás után flörtölni kezdett velem, elhívott ide-oda, amit én passzívan kezeltem :D nem akartam tőle semmit.

Aztán rábólintottam egy munka utáni kávéra, beszélgetésre.

Olyan jól elvoltunk, hogy lett beloel második alkalom. Aztán harmadik, aztán negyedik, sokadik találka.

Ilyen szepen apránként lett belőle ölelés, arcrapuszik, kézenfogás stb.

Végül azon kaptam magam, hogy beleszerettem majdnem 1 év után, de nem mertem elmondani neki.

Miután már bőven, csókig is eljutottunk (szex nem volt még, ő sem szereti elkapkodni, én sem, neki is alacsony a libidója, nekem is, ebből szerintem tök jó hogy végre találtam valakit akivel ez is megegyezik), akkor megembereltem magam, és egyik találkozó alkalmával bevallottam neki, hogy már mivel majdnem 1 éve ismerem, fél éve kavarunk, beleszerettem.

Ő erre annyit felelt, mint Han Solo: tudom.

Hát én erre a válaszra nem számítottam, nem tudtam értelmezni.

Kiöntöm neki az érzéseim, erőt gyűjtök és egy tudommal letudja :D

Hát, nem tudom ő mit érez irántam jelenleg. Ha megkérdezem az érzéseiről, csak kertel, de a lényegről nem beszél.

Amikor mondtam neki később, hogy már elég sok ideje együtt is vagyunk, meg nem is, és hogy én ezek után már komoly kapcsolatot szeretnék, nem csak kerülgetni mint a forró kását, arra sem kaptam érdemi választ.

Van egy rossz sejtésem, hogy neki elegendőek ezek a munka utáni találkozások, és nem kell neki több. És hiába kérdezem, mi a terve a jövőben, mit akar velem pontosan, csak mellébeszélést kapok.

Asszem lassan vége lesz ennek a dolognak, pedig nagyon szeretem őt. De nem jutok vele egyről a kettőre.

Az elején szépen úgy alakult minden, mint ahogy meg van írva a nagykönyvben, most meg stagnálás. Elszomorító.

Simán nem kellesz neki.Ezt 99% biztonsággal állítom.Mivel ha szeretne téged, tudnál már róla.Nem fogja értékelni.Ha nem jössz be neki egyáltalán, akkor csak simán idegesíteni fogod ezzel és szánalmasnak fog tartani, ha úgy épp elmész a szemében, akkor meg jó kis egó tuning leszel neki, és simán csak kiröhög majd.

1% esélyt látok rá, hogy pozitív fogadtatásban lesz részed.

A férfiak ezt nem fogják neked elmondani, pedig ez az igazság.