Miből veszed észre, hogy ha valakivel megvan ugyan egy közös hullám, de ő nem akar belemenni ennél többe?

Nekem volt ilyen tapasztalatom, kollégák voltunk. Volt köztünk kimondatlan flört, nagyon jó volt a kapcsolatunk. De nem keresett soha munkán kívül. Azzal telt el minden egyes hétvége, hogy győzködtem magam, hogy ha ilyenkor nem keres mindent félreértettem, hétfőtől én is hideg leszek, nem csinálok magamból bohócot.

Aztán mindig eljött a hétfő, találkoztunk, és ugyanúgy szikrázott köztünk a levegő, kereste a társaságom, követett, "udvarolt". És olyan arcát mutatta mint aki teljesen odavan értem.

De soha nem hittem el, hogy ebből lehet valami, mert amúgy más közeledés nem volt. Még akkor sem, ha direkt én kezdeményeztem.

Sőt, most eszembe jutott még egy kollégám, akivel ez volt. Mindig szerelmes szemekkel mentem haza, hogy huu ma is milyen jól éreztük magunkat, látom rajta hogy elpirul ha hozzáérek, ő direkt nevettet, bókol, stb. Tehát egy szó mint száz, mint férfi és nő megvolt köztünk a kémia. De mindig megmaradt ezen a szinten, mert soha nem vittük tovább a magánéletbe.

De ezek munkahelyi példák.

Ha pedig már az ember ismerkedik, szerintem ott is lehet érezni, hogy minden rendben van de a másik kihátrál. Lemondja a találkozókat, eltűnik hosszabb időkre, nem von bele teljesen az életébe. Ettől függetlenül lehet jó a vibrálás, viselkedhet úgy, hogy odavan érted, de mégse lehet túllökni egy ponton. Ilyen kapcsolatom is volt (situationship), borzalmas volt. Nagyon éles kontraszt volt a viselkedésében, egyszer szerelmes volt de úgy hogy a csillagos eget lehozta volna, utána meg alig akart válaszolni egy egyszerű üzenetre is.

Bocsi a hosszú válaszért, vagy ha félreértelmeztem a kérdést. 😃

Abból, hogy személyes találkozás alkalmával jól elbeszélgetünk, mindkettőnk szeme csillog, néha mosolyra húzódik a szánk, de munkaidőn kívül nem keresi a társaságomat.

Én is tapasztaltam hasonlót.