Férfiak! Mely, a férfiakat érintő, nemi kettősmércék vagy igazságtalanságok a legrosszabbak?

"Miért nem értesz ehhez? Hisz férfi vagy!"

Nyilván a férfiak villanszerelőként meg autómechanikusként születnek.

Nem hiszem, hogy kettős mérce lenne, csak talán valami hasonló.

Engem az bánt a legjobban, hogy mindig azt hallani, hogy akkor férfi a férfi, ha ki tudja mutatni az érzelmeit, de eddigi tapasztalatom alapján mindig csak a "szart" és a negatív dolgokat kaptam emiatt. (sajnos) Még a másik nemnél ezt általában aranyos dolognak szokták tartani és elmondják, hogy milyen érzelmes és ez tök jó (amúgy tényleg)..

#2

Önmagában az szerintem nem egy rossz tulajdonság, ha valaki ki meri mutatni az érzéseit (sőt, én ezt preferálom), ha meg látod, hogy a másik vissza él vele, akkor nem kell vele foglalkozni. Inkább előbb derüljön ki, mint később.

#3

Nem mondtam, hogy rossz. Arra céloztam, hogy elvárt dolog és hangoztatva van és amikor megteszed csak a szart kapod cseréve és kiderül, hogy mégse vagy mégsem úgy gondolták, vagy ez már sok.. stb.

(#3) Én értem, amit mondasz, mivel én is érzelmes típus vagyok, így csak olyannal tudok mit kezdeni, aki hasonlóan érzelmes lelkületű.

Tehát, ha ezt valaki soknak éli meg, akkor megint csak azt tudom mondani, hogy ez egy jelzés arra, nem egymást keresitek.

Ha férfi vagy akkor mi az hogy szép nőt akarsz, (most vonatkoztassunk el légyszi az incelektől) ha nő vagy, akkor viszont jogos ha keresetet vársz.

Én megküzdők azért a keresetért, ha nem kellek akkor meg ez van, de nehogy már egy olyan nőért keljen küzdeni, aki még csak nem is tetszik.

Ha a férfi kórosan elhízott, csóró, büdös bunkó, az úgyis egyedül döglik meg, így járt, senkit sem érdekel.

Ha egy nő kórosan elhízott, igénytelen, csóró, büdös bunkó, akkor legyek "úriember" és kívánjam már meg őt is, adjak már neki egy esélyt, még akkor is, ha lehánynám. Nagyjából az egész amcsi fat-acceptanc erről szól, hogy a nőknek akkor is jár(na) a fullos, kigyúrt, 20 centis farkú adonisz, ha ők maguk kegyetlenül és vállalhatatlanul néznek ki. Szóval effektíve a férfi a hibás azért, mert nem izgul fel egy szétfolyt, teljesen elhanyagolt és igénytelen testre, de nőknél az természetes, hogy az ilyenek férfi változataira rá se néznek.

Férfi minimálbéres: maradjon csak egyedül, az éhenhalásra se elég.

Nő minimálbéres: az is jó, az is munka, legalább dolgozik.

Férfi többet keres, mint a nő: teljesen természetes.

Nő többet keres, mint a férfi: miért nem dobja a nő ki azt a herét és keres egy magához illőt, aki ugyanannyit vagy jobban keres.

Ami a legjobban idegesít, az a teljesen irreális férfi-test sztenderd: 6-pack, hatalmas izmok, érzelmek elrejtése, stb.

Filmekben, játékokban stb folyamatosan ezeket látni.

De ha a nőket nagy mellett, nagy hátsóval és vékonyan merik megjelentetni valahol, az már "irreális", és a legtöbb nő nem néz ki úgy, és milyen szemétség. Ha a férfiaknál valaki ezt megkérdőjelezi, az csak egy "lúzer aki kondiba se képes járni".

Női kvóták, persze csak a jól fizetős, kényelmes helyeket, mert nem az alkalmasság számít, hanem a vagina. Ezt nem is értem, hogy tudják a nők elfogadni. Ha engem csak azért vennének fel valahova, mert "muszáj felvenni valakit akinek pénisze van, hiába nem alkalmas", én elsüllyednék a szégyentől.

Ennél "szebb" példa kevés van: Putyinba szerelmetes ötvenes-hatvanas-hetvenes nők eljárkálnak szavazgatni, elsütögetik úton, útfélen, hogy egy férfinak mi a dolga, meg hogy itt az ideje a mai fiatalságot is gatyába rázni.

Másnap lábánál fogva húzzák a földön a teherautók felé mind az orosz, mind a tatár falvakban összeszedett fiúkat, ugyanúgy a történet túloldalán az ukrán fiúkat, és viszik őket a frontra. Fél év múlva mennek haza fél karral vagy koporsóban. Nőkből meg elmegy megint ötvenmillió ugyanazzal az átszellemült pofával szavazni... Na persze nem a saját életéről.

Azt gondolom, hogy a magyarországi "mamahotel-kiabálás" még igen csak barátságos módszere a férfiak földbe döngölésének.

Egyetértek az előzővel.

A legigazságtalanabb számomra az, amikor a nők pofáznak a sorkatonaságról, meg a háborúról. Nekik semmit sem kell csinálni, sőt, háború esetén minden probléma nélkül elmehetnek az országból, de én férfiként dögöljek meg a fronton vagy legyek életem végéig a háború miatt egy szellemi vagy testi roncs, mindezt úgy, hogy nem is akartam soha részt venni benne.

Az ilyen nőket soroznám be azonnal, már 1 hét után más lenne a véleményük.