Hogy lehet elengedni egy olyan személyt, akivel soha nem lehet köztünk semmi?

Lassan fél éve tartó egyoldalú vonzódás..

Az elején azt gondoltam csak pár napig vagy hétig tart majd, de nem így lett. Ennyi idő alatt sok minden történt, volt hogy ő is adott arra utaló jeleket, hogy esetleg tetszek neki, de hol ilyen, hol olyan…

Van, hogy oda jön beszélgetni, sokszor rám néz, ha én nem nézek rá is érzem, hogy engem néz, rám mosolyog stb..máskor pedig szinte észre sem vesz, bár én is ugyanezt csinálom vele..de leginkább nálam attól függ az egész, hogy ő hogyan viszonyul hozzám. Sajnos ez megbélyegzi az egész napom, ha kedves velem akkor jó napom van, ha nem figyel rám akkor egésznap szomorú vagyok. Nem tudom elkerülni, hogy ne találkozzunk, de van, hogy akár 1 hétig nem is látom. Olyankor megnyugszok, nem gondolok rá folyamatosan, szinte elfogadom, hogy ez van. Viszont ha a közelemben van akkor egyfolytában őt bámulom mint egy hülye, nem tudok nem rá nézni és mostmár félek, nehogy ő vagy valaki más észrevegye. Sajnos eléggé túl gondolom a dolgokat, többet látok mindenbe mint kéne, de tudom, hogy ezzel csak magamnak ártok. Próbálok tenni ellene de nagyon nehéz, a gondolataimban már minden is megtörtént…

Főleg így, hogy nagyon sokat látom.

Nem nagyon beszélek erről senkinek, így már attól is jobb egy picit, hogy ide leírtam.

Csak érdekelne, hogy más is volt-e már ilyen helyzetben és végül mi lett belőle, vagy hogy lehet kimászni ebből?

Vajon mitől történhetett ez, hogy ennyire belezúgtam egy olyan srácba minden ok nélkül akivel soha nem lesz köztünk semmi és ennyire nem akar elmúlni?

Előre is köszönöm a válaszokat!😊