Miért mondják, hogy ha az ember nem szereti magát akkor ő sem tud másokat szeretni és őt se fogják igazán szeretni?

Disney csatorna/szappanopera színvonalú sztereotípiákból indultok ki... Az általatok ismert legsikeresebb ember is utálhatja legbelül önmagát. Az is, aki tökéletes kirakatéletet él. Az is, akinek családja van, meg barátai.

Az emberek nem olyan egybitesek hogy elsőre meg lehessen mondani róluk hogy mit éreznek.

Most el lehet itt képzelni hogy az önutáló emberek olyanok, aki nem néznek mások szemébe, görbe tartásuk van, mindig csak keseregnek és semmi öröm nincs az életükben (lehetőleg még zsíros fekete hajuk is van mint a depis-emósoknak) de ez elég dedós világnézet.

Lehet szeretni és szeretve lenni akkor is, ha nem szereted magad.

#12: Ne fáradj, itt kb mindenki pszichológusnak képzeli magát vagy nem tom. Szürreális olvasni, hogy az emberek nem értik, hogy nem előfeltétele a szeretetnek az, hogy a másik hogyan érez legbelül. Azok még mindig a te érzéseid és NEM minden esetben a másikon múlnak a te érzéseid, hiába akarja itt mindenki bemagyarázni, dehát nyilván úgy van.🤦

Nem tudni, hogy a kérdező mennyit mutat ki ebből amit leírt, de az valóban kétségtelen, hogy a neveltetése miatt választ olyan partnert, amilyet. Nem azért leszel te szerelmes, mert látod, hogy a másik mennyire szereti önmagát! De attól még a kérdező is képes lehet a szeretetre, a kettő nem függ össze! Őt is simán lehet ettől még szeretni! Nagyon valószínű, hogy itt totál nem ez a probléma és borzasztó tanácsot kapott! (Nyilván jó lenne elfogadni önmagát, de ilyen elő feltétel szerelemben, párkapcsolatokban nincsen és nem is lesz soha!)

Kevesebb Netflixet meg Youtubeot kellene nézni és kimozdulni otthonról! Mégis milyen jogon feltételezed te mások érzéseit, amit te rosszkedvnek látsz az lehet csak fáradság vagy egy teljesen más dolog!

Abba már bele sem kezdek, hogy amúgy 10-ből hány ember képes egyáltalán helyesen! felismerni pusztán egy fotó alapján, hogy vajon milyen érzelmet mutatnak a képen.

Jó látni, hogy valaki más is tisztában van ezzel, nem csak én.

#14:

Ne haragudj, de én személyesen nem írtam, hogy attól, hogy valaki nem szereti saját magát attól még más nem szeretheti. Szerintem lehet egy ideig, de aztán ez átfordulhat közönybe, gyűlöletbe, felebaráti szeretetbe.

Ha az a kiindulási pont, hogy valaki párkapcsolatban megbecsülve akarja magát érezni, nagyon sokáig szeretve akkor szeretnie kell magát.

Nem elhinni magáról, hogy ő tökéletes, vagy egy nagy nulla. Látni a hibáit és amelyeken úgy érzi, látja, hogy javítani kell akkor megtenni amennyire csak tudja.

Ha tudja magáról az ember, hogy indulatos, akkor miért baj, hogy megpróbál kevésbé az lenni, vagy megnyugtatni önmagát, hideg fejjel gondolkodni inkább?

Vagy ha mondja neki több ember körülötte, hogy valami nem klikkel vele kapcsolatban akkor figyelembe se vegye? Legalább ne gondolkodjon el rajta?

Jó, persze a te életed, de nem egyedül élsz ezen a helyen és ha nem is egyedülálló vagy nem lehet, hogy mindig neked van igazad, hibátlan vagy.

A másik véglet amiről a többi ír is sajnos sokszor aktuális, mármint, hogy valakinek annyira nincs önbecsülése, önszeretete, önismerete, hogy a másik bármit megtehet vele és elhiszi, hogy ő tehet a helyzetről, ő kizárólag a hunyó és teper pedig boldogtalan.

Hiába szeret valaki valakit akkor is az a másik aki magát semminek tartja az eléri akaratlanul, hogy ne szeresse tovább, mindketten boldogtalanok legyenek.

Természetesen mindig nem lehet az ember boldog, vannak nehéz élethelyzetek, napok, fáradság, betegség is jöhet, de akkor se mindegy, hogy napról napra boldogtalan valaki vagy félevente egyszer, egy ideig.

Az aki szereti magát és/vagy a társát is, magabiztos, határozott (inkább mint nem) az sokkal boldogabb.

Aki nem szereti magát (vagy már túlzásokba esik - bár az is általában önszeretet hiányából alakul ki) az előbb utóbb egyre boldogtalanabb, csak ideiglenesen, rövid időre boldog.

Ez nem pszichológusra való hivatkozás, vagy, hogy valaki annak hiszi magát hanem józan ésszel való gondolkodás.

Bizonytalan, bizalmatlan, boldogtalan, önértékelési gondokkal küzdő ember inkább depressziósabb, mint az ellentéte és nehezebben is mászik ki belőle, ezek nem vélemények hanem tények!

Nyilván ha nem látja, érzi, hogy a párja szereti, tiszteli akkor hiába csinál a párja bármit érte nem fogja. Másik esetben pedig hiába érzi, hogy a másik feltörli vele a padlót inkább vele marad, mert azt hiszi más se fogja szeretni, vagy egyedül mi lesz vele.

Ez nagyon komoly téma, nem kéne annyival letudni, hogy a válaszolók pszichológust játszanak.

Jól megcsűrtétek, csavartátok a dolgokat. 😁

Elfogadni, látni a saját hibád, azon dolgozni, hogy jobb legyen mert felismerted már arra vall, hogy tisztában vagy magaddal és van mód a változásra is. Kis lépésekkel. Amiket írnak, hogy a tükör igy megy úgy és hogy nem igaz, márpedig valós. Az empatikus fél àtvesz mindent. Morogsz. Ő is morog. Kedves vagy. Kedves lesz a másik is. És oda vissza így működik.

Tisztelt Emberek! Ki kène próbálni! Mosolyogsz egy eladóra aki épp búvalbas*zott fejet vág, elkezd visszamosolyogni és kedves lenni. Ez minden emberre igaz. A még közelebbi kapcsolatokban meg főleg.

17#

Részben igazad van, de ha ebből indulunk ki akkor ha te durva pokróc vagy, mert szerinted senki se szeret, nem vagy szerethető akkor hogyan szeressen beléd a másik, vagy szeressen alapjáraton, vagy hosszú ideig???

Atyaég! 18# látom még soha meg sem próbálkoztál ilyenekkel. Hát sajnálatos.

Ki kéne amúgy próbálni! Abban persze van igazság, hogy az emberek többsége nem érzi át a másik érzéseit, de súgok. A mosly és a kedvesség csodákra képes. A legpokrocabb, ellenszenves eladó aki mérges, mosoly felé és megkérdezni, hogy hogy van! Màr is másként fordul vissza hozzàd. A szerelemben is. Amikor rosszpasszban van az egyik a másik is abban lesz ha nem vesznek erőt magukon. Ennek a szónak az értése megy ugye?