Ha a párotok egyszer kigúnyolna, meddig lenne a párotok? Csak egyszer történhetne meg,

Ha a súlyomon viccelődik, az oké, persze a stílus sem mindegy.

Viszont ha azon kezdene el gúnyolódni, hogy gyerekkoromban molesztált egy rokonom, azonnal elhagynám. Ebben az egyben egyáltalán nem ismerek megbocsátást. De, szerencsére intelligens párom van.

Hogyan lenne már mindegy, hogy igaza van-e? Ha én pl. kövér vagyok mint írta a 3 és mondja, hogy nem artana lejjebb adni, mert lassan gurulok akkor ugyan miért haragudnék meg ha egyszer tényt közölt velem? Persze rosszul esne, de ha én saját magamra cseszek rá akkor örülök neki valahol, hogy ő nem teszi és "motivál" hogy de igenis kövér vagyok és ha nem fogyózom akkor szívni fogok vagy így vagy úgy.

Persze ha fújom magam érte, vagy ha már azt is kiejti a száján, hogy terhesnek tűnök akkor is eldöntöm én, hogy elhagyom-e vagy se.

Én is tudok bunkó lenni amúgy.

De azért ha valakinek nem esik le saját magától, hogy gond van vele nem hiszem el, hogy a párja aki szereti azonnal gúnyosan ugrana neki.

Ha meg mégiscsak el kéne gon rajta hátha van igaza legalább részben.

Nyilván ha nincs vagy egyre többször előfordul olyasmi jobb elhagyni.

De nem helyes hozzáállás, hogy egyáltalán a másiknak nem lehet igaza.