A nők valójában imádják az erőszakot?

Sokáig abban a hitben éltem fiúként, hogy igazak a sztereotípiák, miszerint a lányok az érzelmesebbek, mi pedig az állatiasabbak, de mostanában egyre inkább kezdem másként gondolni.

A lányok és nők látszólag elítélnek minden erőszakos megnyilvánulást, de belül szerintem igenis lenyűgözi őket. Nem egyszer láttam már, amikor küzdősport mérkőzéseken teli torokból buzdítják a másik agyonverésére valamelyik felet. Ma már legalább annyit verekednek, mint a fiúk és a bunyóik gyakran brutálisabbak is, csak a kisebb fizikai erejük miatt nem végződnek súlyos sérülésekkel.Valahogy belőlük mintha hiányozna az a gátlás, ami a fiúk legtöbbjét megállítja, ha felülkerekedtek a másikon.

Azt vettem észre a szexet illetően is, hogy bár hivatalosan a finom, érzéki erotikát kedvelik, de a Pierre Woodman -féle vad szex láthatóan sokuknak inkább a kedvére való.

Ami pedig a nem fizikai erőszakot illeti, ott is jócskán kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a srácok.

Azért írtam le ezeket, mert mostanában sok csalódás ért ebből a szempontból. Elég konzervatív nevelést kaptam és sokáig szinte szentnek hittem a lányokat, ennek iszom most meg a levét.

A kérdésem láényege az lenne, hogy csak én látom így ezt a dolgot (mármint a női erőszakot), vagy más is?