Az emberek miért veszik ilyen komolyan a párkapcsolatokat, amikor minden mulandó, tehát ők sem maradnak sosem örökké, mert vagy szakítanak, vagy meghal valamelyik fél?

26 éves vagyok, házasodni szeretnék. Szerinted mindegy, hogy kivel töltök el remélhetőleg legalàbb 50-60 évet, ami a hátralevő életemet jelenti? Ha rosszul választok elválunk, ami semmilyen szempontból nem hiányzik. De ha azt is feltételezem, hogy el is válunk, mert mondjuk abban hiszek, hogy lehetetlen boldogan együtt élni ennyi időt, hogy lenne már mindegy, hogy azt a 10-20 évet milyen kapcsolatban töltöm?

Én nem hiszek az örökkévalóságban, sem bármilyen halálon túli életben. Úgyhogy nekem igenis számít, hogy hogy élem le azt a véges hosszúságú életet, amit kaptam. Igazából nem értem, hogy hogy jutottál arra a következtetésre, hogy mindegy, de szívesen meghallgatnám kicsit jobban kifejtve

Kérdező, gratulálok, te nagyjából eljutottál a lelki szabadság szintjére. Mikor rájössz, hogy nem egy másik embertől kell függj érzelmileg, hangulatilag, akár anyagilag is, mikor nem kell kompromisszumokba belemenned miatta, mikor ráeszmélsz, hogy a szingli létet egy kapcsolat sem tudja überelni, még a legjobb sem…az egyrészről fantasztikus érzés, másrészről szívás is, mert nehezen fogsz olyat találni (ha egyáltalán lesz ilyen), akiért feladnád a szingli lét nyugalmát.

Én háttértörténetem: utóbbi 3 évben nagyrészt szingli voltam, randizgattam, voltak futó kalandjaim is, de én ezidő alatt rájöttem, hogy ezt a nyugalmat, szabadságot, kiegyensúlyozottságot egy kapcsolatban se kaptam meg soha. Egy párkapcsolat, még a legjobbak is, folyamatos alkalmazkodást, kompromisszumokat, konfliktusokat vonnak maguk után és őszintén nekem erre kvára semmi szükségem, én egy nyugodt boldog életet akarok, ami most megvan. Pedig nem voltak rossz párkapcsolataim, mindegyikben szerettek, jól bántak velem, ezt nyilván én is viszonoztam, de így is voltak konfliktusok, nézeteltérések, ezek nélkül nincs kapcsolat. El kell viselni idegesítő szokásokat, az egész egy hullámvasút, mert egyszer nagyon jó minden, aztán pillanatok alatt megváltozhat (pl. egyik exemmel 3-4 hónapig dúlt a szerelem, aztán egyik napról a másikra megváltozott, mint kiderült megcsalt, nekem meg így miatta át kellett mennem egy érzelmi kínlódáson 2-3 hétig, amíg kihevertem…kell ez nekem?).

Szóval én totál egyetértek veled, de kevés ember tud erre a szintre eljutni élete során. Viszont nagyon felszabadító dolog. 27N

Kinek mi a fontos. Ennyi erővel ne dolgozzunk, mert úgyis elköltjük a fizetésünket. Ne figyeljünk az egészségünkre, mert úgyis egyszer megöregszünk és leépülünk.

Téged miért zavar, ha másoknak fontos a párkapcsolat? Ők sem fogják megérteni, neked miért ez a véleményed. Ezen nem is érdemes agyalni.

Most ment tönkre a házasságom. Én próbáltam volna mindenáron megjavítani, férjem nem. Akkor ezt el kell fogadjam. Nyilván, ha tudom ezt évekkel ezelőtt, akkor nem megyek bele.

Sokszor inkább az a baj, hogy olyam kapcsolatokba kezdünk bele, ami alapból nem fog működni hosszútávon. Idealizálják a másikat, egy maguk által elképzelt emberbe szeretnek bele. Majd amikor felszáll a rózsaszín köd, megismerkednek egymás valódi énjével, akkor igazán meglepődnek.