Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házastárssal közösen felkeresett helyekre, törzshelyekre a házastárs halála után hogy tud az újra egyedül elmenni, aki ebbe a tragikus helyzetbe került, érzelmileg ezt hogy lehet elviselni?
A férjem meghalt 2022 nyarán tragikus hirtelenséggel.
Sok közös törzshelyünk volt (kávézók, éttermek, kirándulóhelyek), ill. a bank is, engem ezek a helyek frusztrálnak, mintha megfulladnék, ha kénytelen vagyok bemenni pl. a bankba, mert ide muszáj.
Úgy döntöttem, hogy inkább másik bankban nyitok bankszámlát, mert teljesen kiborulok, ha be kell mennem ügyintézni oda, ahová szintén ketten jártunk... (Túl vagyok már azon, hogy a bankban bejelentettem az elhalálozást.)
A közös törzshelyeinkbe be nem teszem a lábam; ismerőssel, barátokkal az ő kérésükre sem vagyok képes belépni oda, ahol legutoljára a férjemmel jártam, illetve gyakran jártunk oda ketten.
Sajnos a város főutcáján gyakran járok, ezt nem tudom elkerülni, ill. sok más helyen a városban, ahol élek/éltünk, de pánikszerűen szaporázom a lépteimet, hogy mielőbb elhagyjam és minden olyan helyet, utcát, ahol ketten sétálgattunk kézenfogva.
Halálát követően azonnal, aznap elhagytam a közösen lakott otthonunkat és azóta sem mentem oda vissza. A férjem első házasságából született fia jár a lakásba (nem lakott velünk, már felnőtt). A szomszédokkal ott jó volt a viszony, messengeren sem tartom szívesen velük a kapcsolatot, mert mindig az elhunyt férjem jön be nagyon fájóan velük kapcsolatban a fejemben.
A hagyatékira sem mentem el, mert pánikroham-szerű érzés fogott el, hogy oda elmenjek - lemondtam mindenről. Úgysem tudnék úgy ott élni, ahol ketten éltünk, nélküle minden közös dolog csak fájóan rá emlékeztetne örökké. Bár így is mindig letargikus vagyok a halála óta.
Másik, idegen helyre/városba egyelőre nem tudok elköltözni.
Úgy érzem, soha nem tudom túltenni magam a halálán, pedig már kb. másfél éve meghalt.
válasza: válasza: válasza:Részvétem...Nagyon sajnálom a helyzeted,ugyanakkor,teljesen meg is értem,
csak ritka manapság,mikor valaki ilyen mélyen érez,és így tudott szeretni...
Több idő kell ehhez,hogy fel tudd dolgozni,sokkal több,és soha nem is fog elmúlni teljesen..
Remélem sikerül az űrt azért idővel kicsit be tölteni valamivel,vagy valakivel.
Én azt javaslom,kerüld el amit el kerülhetsz kellemetlen érzéseket okozó dolgokat,ne foglalkozz csak a magad
érzéseivel,ez a gyász feldolgozásának a legfőbb eleme..
A lakás az közös tulajdonú volt egyébként? Azért az anyagikat ne hanyagold el,nehogy később már ne lehessen helyre hozni valamit.
Nyilván ez most nem tud érdekelni,és ha van hol laknod akkor oké,
de nehogy később mégis meg bánd hogy nem foglalkoztál vele.
3. válaszadó:
"Elköltözhetnék egy teljesen más helyre, de a szívemből akkor se törlődne"
nem fog kitörlődni a szívemből soha a férjem, nem emiatt menekülök a közösen látogatott helyekről, hanem a közös emlékek a halálát követően iszonyatosan nyomasztanak.... :-((
Egyébként sajnálom, hogy a feleséged elment, ez is tkp. hasonló...
a férjem sírjához kijárok, őt már csak így tudom "megtalálni", minden látogatásomkor beszélgetek vele és megsimogatom a keresztnevét a sírkövén.
Nem bántam meg, hogy a hagyatékin inkább mindenről lemondtam; a férjem fiával (első házasságából született) nincs jó a kapcsolatom, mert az apjával annak életében soha nem volt jó a viszonya (mesélték és a férjem is mesélte), ill. a férjem halála előtt szintén csúnyán viselkedett az apjával. Nem óhajtok vele semmiben "közösködni", lássam őt, azt, aki az apjával egész életében nem sokat törődött..., halála előtt ordibált vele....
Köszönöm a részvétnyilvánításokat.
Bocsánat: 1. válaszadónak válaszoltam a válaszom első részében.
Utolsó válaszadó:
van hol laknom, visszaköltöztem a szülővárosomba. A szülővárosomban az én családom látogatásakor voltunk sok helyen, melyek törzshelyeknek minősülnek, melyeket nem látogatok, mert nagyon fájó érzéseket keltenek bennem: egyedül ezekre a helyekre nem megyek.
Utolsó gondolat:
az '.) hozzászólónak még annyit üzennék, hogy ami engemillet, azért viselem rosszul a közös emlékekhez kapcsolódó helyeket és mindent, ami az elhunyt férjemhez köthető, mert a gyásznál nincs gyötrőbb és embert próbáló érzés a világon; a nap minden percében kínoz és sírógörcseim vannak. A közös helyek, törzshelyek erre még ráerősítenek.
Halála óta eltelt kb. másfél év semmit sem enyhített ezen a gyötrő állapoton, amiben részem van a nap minden másodpercében; csak akkor nem érzem, ha alszom. Mihelyst kinyitom a szemem reggel, újra kezdődik ez a gyötrelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!