Ha van párom, akkor mégis miért zavar, hogy az exem életében minden klappol?

"az exem életében minden klappol"

Honnan tudod?

Legyen boldog, és te is. Foglalkozz a magad életével és boldogságával.

Hány éve műveled már ezt?!

Miért nem keresel valami megoldást erre?

Bántja az igazságérzeted, el kellene fogadni, hogy a világ nem igazságos, és rossz emberek is lehetnek boldogok.

Nekem sem megy, nem vagy egyedül. Úgy képzeld el, hogy borzalmas rossz tanuló és hanyag osztálytársaim, akiket a szüleik átnyomtak az egyetemen, ellenőrizték a beadandóikat már mind vezető pozícióban vannak, mikor általánosban és gimiben is rosszabb helyre jártak és szr jegyeik voltak, és láttam, hogy a dolgozataik, beadandóik milyenek, ha nem segít nekik senki. És most befutottak büfészakokon és elérték a karrierük csúcsát. Sokan olyan területen, hogy fel nem fogom, pl tipikus zaklató, csaló, rossz megjelenésű most HRes és a megjelenése továbbra is rossz és ennél extrémebbek is vannak. Aki meg jól tanult, csodálatosan fogalmazott, gyors volt az észjárása(matek), már fiatalon jó helyen volt gyakornok, az most kb földönfutó sérült gyerekkel nyitott házasságban, de ugyanez másképpen is, van, aki szakmát se váltott, csak földönfutó fodrászból lett befutott fodrász, és nem tudom hogyan, mert én nem csináltatnám nála a hajam, az biztos. Én sem tudok megbékélni ilyesmivel, hogy a "rossz emberek, rossz képességekkel, rossz tettekkel" vannak vezető, befolyásos pozíciókban. Egyedül abban voltak jók, hogy hogyan keressék náluk befolyásosabb, előnyökkel járók társaságát--jók voltak kapcsolatépítésben. Nem tudom lenyelni ezt a békát, de szerencsére annyi dolgom van, hogy nagyon ritkán jut eszembe, ilyen kérdéseknél. Most is jelentkeztem egy pozícióra, amit esélyes, hogy nem kapok meg, pedig van ismerősöm, aki beajánlott. Átküldte a leendő főnököm önéletrajzát, hát az annyira silány, kész vicc, mind megjelenésre, mind tartalomra. Bent ül középvezetőként egy jó multinál magas fizetésért. Ugyanez házasságra is, ahogy nézem sokan nem szerelemből házasodtak, csak megfelelő emberekhez mentek hozzá, nem kellene a kapcsolatuk, de akkor is látszik, hogy 5 éve posztolják a képeket, ház, gyerekek, még mindig megcsókolják egymást..

Azzal nyugtatom magam, hogy ezek látszatéletek és hát a világ ilyen, nem mindig nyeri el a jó a jutalmát.

Emlékszem még gimiben, az egyik legerősebbe jártam, segítettem megírni egy fogalmazást egy barátnőmnek és az ő tanáruk hármast adott rá egy nevenincs szakközépben, a másik barátnőnké meg ötös lett és tök silány, és valahogy nem értékelték a mi sulinkban ötös lenne dolgozatot csodálatos szempontrendszer szerint elemezve, szépen felépítve, az üres tartalomtalan saját gondolatosat pedig felértékelték. Azt hiszem akkor kezdtem látni, hogy az élet igazságtalan, nem a valódi értékek számítanak, nem a tudás és a mit teszel le az asztalra, és hogyan bánsz másokkal, és ez a normális. Na kipanaszkodtam magam. Azért zavar, mert az igazságérzeted bántja és megrengeti a világba vetett hited, hogy a rosszak bűnhődnek a jók meg jutalmat kapnak. Pedig tökre nem, de erre tiniként rájönnek a legtöbben.