Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan, aki annyira retteg az elutasitastol, hogy kedvezoen alakulo ismerkedest elszaboltal, hogy ne erhesse kudarc?
Nem luzerrol van szo. Mondjuk borderline. No. Korabban a sokaknak nagyon tetszo lany. De mindegy.
Annyira zsigeri bennem ez a retteges, hogy amint valaki igazan fontos, keptelen lennek elviselni, hogy a remenyteli indulast valami tonkretegye, nem hivom fel, nem valaszolok, rosszat valaszolok, stb. Hosszu evek, tobb ember. Lehet platoi szakasz, lehet tobbminden utan.
Amint nincs elottem az a masik ember, valami olyan ketsegbeesest erzek, irracionalis okokbol, hogy megbenit, nem tudok lepni vagy reagalni annak, akivel minden vagyam, hogy egyutt lehessen.
Halistennek most aktualis nagy kiborulasomban talaltam egy nagyon normalis Youtube megmondoembert angolul, akit kivetelesen az eg kuldott szinte.
Tenyleg olyan tanulsag, amire huszeve is rajottem, de most meg fogom csinalni. Olyan vagyok szerelmesen, mint egy asztal, aminek nincs meg a negy laba. Minel jobban szerelmes az ilyen ember, annal jobban hanyagolja az elet tobbi teruletet. Pedig ugye ezek az asztallabak erdeklodes-munka, baratok-csalad, feladatok. Szoval ugy minden egyeb. Ettol viszont tul nagy lesz a tet, elet-halal kerdesse novi ki magat annak az egy embernek a reakcioja.
Igy hat most novesztem az asztallabaimat, es igyekszem elterelni a hangsulyt errol.
Nem kivanom a tobbieknek, hogy szinten otven evesen jojjenek ra.
Story of my life! 😅
Nekem van egy súlyos gyermekkori traumám, amit a harmincas éveim közepéig hordoztam. Voltak lány ismerőseim/barátaim, de ahogy komolyabbra fordult volna a dolog én elmenkültem. Annyira rettegtem, hogy kudarcot vallok...
Megtört a jég, lett két kapcsilatom, de most szingli vagyok újra. :) Volt egy két hónapos próbálkozásom a társkeresőn, ahol sikerült 8 hölggyel randizni. Abból egy momdta, hogy legyünk barátok, a többinél meg újra elmenkültem, hiába sikerült jól az első (kettő) randi. Úgy látszik mégsem sikerült leküzdenem a traumámat és visszakúszott az életembe. Most megint úgy érzem, hogy most már menne. De inkább nem erőltetem... Annyira beleszoktam a magányos életvitelembe, hogy fura lenne. :)
(De persze nem zárnék ki egy jó lehetőséget, de már nem teszek érte úgy igazán)
Ez a video szofosas kozben a lenyeget tartalmazza, de az az erdekes inkabb, hogy en menekulok az ilyen tartalmaktol, abszolut veletlenul jott elem pont akkor, mikor erre volt szuksegem.
Pszichologushoz regesreg jartam, dehat impulziv voltam, kisetaltam, stb. Miota antidepresszanst szedek, azota vagyok az eletben tok normalis amugy.
Barki massal szepen ossze tudnek jonni, aki viszont nem vonz igazabol.
En tegnap mar nem is azt kivantam, hogy sikeruljon, csak hogy a gondolatspiraltol megszabaduljak. Most igyekszem foglalkozni a minden egyebbel.
Mindenkinek kivanom, hogy kiszabaduljon ebbol az atokbol.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!