Mit gondoltok a féltékenységről általában?

Teljesen immunis vagyok rá

Egyrészt van elég önbizalmam ahhoz, hogy azt gondoljam, hibát követ el a másik ha elhagy.

Másrészt tisztában vagyok vele, hogy ha már másfelé tekintget a párom, akkor úgyis vége gyakorlatilag a kapcsolatnak, úgyhogy nincs az a helyzet, hogy racionális dolog féltékenykedni, mert ugye "ha lenne már nem lenne" szituáció

Kérdező, én kb. úgy vagyok vele mint te. Bevallom, szórakoztatónak érzem amikor (amikor épp van/ volt) párom nyíltan féltékenykedett. Egyfajta elismerésnek éltem meg.

Másrészt nekem is keresztül futott volt a fejemben ez-az, de jól lepleztem. Nyilván azért valamennyire kitudódott, mikor 2-3 napra elment bulizni a Balatonhoz "céges rendezvény" keretein belül, de pl. Hot Man dance show miatt alig voltam frusztrált 😁

A lényeg: Egy párkapcsolat (sőt, baráti és szexkapcsolat esetében is) kiemelt fontosságú a bizalom. Tapasztalataim alapján az fog leghamarabb megcsalni, aki betegesen féltkeny. Gondolom magából indul ki (lehetőség-->és annak kihasználása)

5+ Ha valami nem tetszik valakinek, az ajtó nyitva volt/van/lesz, lehet menni. De rajtam többet ezek után uralkodni senki nem tudott, és senkinek nem engedtem meg soha többet.Már a kezdet kezdetén léptem arra a pillanatra aminél éreztem, hogy billenhet a mérleg ez írányban. Ha meg valakinél ezt megéreztem, hogy féltékeny elszámolttó típus, szinte azonnal leléptem.Pár randi és vége.

Alkohol-féltékenység-uralkodás, ez a hármas nálam Stop táblát eredményez. Akár hogy néz ki, akár milyen intelligens, akár mennyire gyerekcentrikusnak mutatja magát, akár milyen poziban is ücsörög vagy nem ücsörög.

A beteges féltékenység káros, mindkettő félre nézve.

A teljes közöny szintén, hiszen akkor nem is szeretik egymást a felek annyira, hogy féltsék valamitől, vagy valakitől inkább.

Aranyközépút, az az egészséges, és az a nem káros.