Az milyen világ igazságtalansága már, hogy egy kapcsolat elején amilyen vagyok, az tetszik a másiknak, vagy legalábbis nem ellenszenves neki, később meg már nagyon is kiállhatatlannak tartja?

Hát ha én olyan lennék mint amilyen akkor voltunk amikor összejöttünk, kva nagy gondban lennék:D Deee nekem sem kellene egy változásra nem képes személy, én se jönnék össze jelenleg azzal, aki a párom volt anno. Akkor megfelelő volt, mára bőőőven kevés lenne.

Ha meg olyasmiről van szó, hogy dadogsz vagy ilyesmi, az vszeg régen sem volt a vonz tulajdonságaid része, csak eltűrte, de most, hogy a többi tulajdonságaid nem fejlődtek, így ez bosszantja a legjobban.

16, háááát nézd. Nem állítom, hogy tökre muszáj folyamatosan lépést tartani a másikkal fejlődésben és szerintem az sem feltétel, hogy abszolút egy irányba fejlődjenek.

Ami fontos az az, hogy kritikus pontokban és kritikus időkben mindneki pont ott legyen a másiknak. Elvégre nem mindennaposan nézünk rá a kapcsolatunkra, hogy tartjuk-e az ütemet, hanem az ember időről időre (a kor előrehaladtával egyre ritkábban, évente, 5 évente, akár évtizedente) jutunk el egy krízishelyzetig ahol az életünk nag ypontjait (párkapcsolat, anyagi helyzet, életstílus, célok, ambíciók, reputáció, stb...) felülvizsgáljuk és igazítunk rajta. Nyilván ha azt ltájuk, hogy pl a jelenlegi munkánk nem összeegyeztethető a céljainkkal, akkor változtatunk rajta akár munkahelyne belül, akár egy egészen új képzéssel és iránnyal. És bizony a párkapcoslat is ilyen.

Elvégre pl kevés 18-20 éves jön össze úgy, hogy na majd ő lesz gyermekeim anyja, nagoyn jó háziasszon ylesz, stb... miközben még az egyetem vagy akármilyen képzésen tanulunk, maximum félmunkaidőben dolgozunk és igazából az életünk fő célja a zórakozás. De 28 évesen csak eszünkbe jut, hogy na, mostmár kéne valami gyerek vag yilyesmi, és azt látjuk, hogy a másik erre full alkalmatlan... akkor bizony dönteni kell, hogy mi legyen, mert valamin változtatni kell. Vagy a páron, vagy a távlaton, vagy a célon.

De nincs abban semmi, ha a párunk azonnal nem áll rendlekezésre ehhez. Simán lehet, hogy 28 évesen mondod, hogy "Te asszony, te nem akarsz lassan gyereket?" És akkor asszony elgondolkodik rajta, ő is revízionál és talán eltelik néhány hónap, talán akár 1-2 év és az tmondja, hgoy "Te Pista. Szaporodjunk!". Vagy nem, és akkor a szinkronizálásra való flehívás nem sikerült.

Szóval hatunk egymásra és bizonyos mozgástérrel simán húzzuk egymás után a másikat. A két fél közül valamelyik (általában a nő:D) felismer egy változtatási vágyat és ezt megoszjta a másikkal. Az szintén átgondolja és hajlik rá, vagy nem.

És az a nagy büdös helyzet, hogy akár 13, akár 20, akár 30, akár 65 évesen jöttök össze, ez mindig benne lesz, ez ugyanis nem a kortól, hanem az együtt töltött időtől függ. Revíziók ugyanis MINDIG lesznek időről időre. Oké, nyugdíj után már viszonylag kevés ilyen pont van, de van.