Nem tudok nem egy idegen férfira gondolni. Mi lehet ez?

Milyen gyakran szoktál más férfiakkal találkozni, meg úgy általában emberekkel?

Mert oké, lehet szépíteni, hogy ikerláng, igaz szerelem, lelki társ, akármi... De ha reálisan nézzük, abból inkább úgy tűnik, hogy esetleg nagyon ingerszegény a környezeted ilyen szempontból. Vagy kevés figyelmet kaptál eddig férfiaktól (vagy ha kaptál, nem olyat, amilyet szerettél volna), és ebbe az egyetlen ilyen alkalomba kapaszkodsz. Legalábbis én erre gondolnék. Nekem tinikoromban voltak ilyenek, amikor kezdtem érdeklődni a fiúk iránt. Azt hittem, megtaláltam az egyetlen igaz szerelmet és korokon átívelő mágikus kapcsolat van köztünk, közben csak annyi történt, hogy fél órát normálisan beszélgetett velem. :))

Lehet, hogy valamit megéreztél a közelében, hogy esetleg korábban (előző életben) ismertétek egymást. Én egy színésszel voltam hasonlóan. Egyszer megláttam őt tiktokon, és pedig nem feltétlenül az esetem, de mégis egyből felfigyeltem rá. Egy olyan színészről van szó, akinek korábban sosem láttam egy filmjét sem. De voltak ilyen nagyon erős pillanataim, amikor azt éreztem, mintha nekünk együtt kellene lennünk, csak nyilván fizikai képtelenség. Aztán ez idővel enyhült. Jelenleg úgy tekintek rá, ha videót látok róla, mintha ezer éve ismerném és az életem része lenne, de már nincs az az erős érzelem.

Egyébként bár nekem párom is van, mégis szokott olyan előfordulni, hogy hirtelen a baráti társaságból valaki elkezd jobban érdekelni, pedig nem feltétlenül tetszik külsőre, és a személyisége sem kiemelkedően. Jelenleg is van ilyen személy, és próbáltam megfejteni ezt az érzést. Volt alkalom, amikor éreztem, hogy kedvel engem, esetleg tetszem is neki, és foglalkozott, törődött velem (semmilyen megcsalás, ilyen jellegű nem történt). És rájöttem mostanra, hogy bennem a családom gyerekkoromban olyan érzelmi ürességet hagyott, hogy nem elég az, ha csak a párom figyel rám. Rendesen sóvárgok a figyelemért, a törődésért, és iszonyú jó érzés, amikor valakiről érzem, hogy értékesnek tart. Egy férfitől ez azért is esik jobban, mert ha érzem, hogy tetszem neki, akkor a figyelme is másabb, és az önbizalmamnak is többet ad, mintha nő kezdene el velem foglalkozni. (Nő vagyok én is). Szóval próbálom tudatosan kezelni ezt a dolgot, mert nyilván nem szeretnék párkapcsolat mellett más emberek után sóvárogni, hogy törődjön velem. Ezt a sztorit is csak azért meséltem el, mert lehet, hogy benned is egy ilyen korábbi trauma okozta hiány okoz ilyen érzelmet, főleg, hogy elég sokáig tart. Ha egy érzelmet sokáig nem tudunk elengedni, akkor azzal ott van valami gubanc.

Van ilyen is.

Megerezted hogy viszonzott lehet a dolog, es ezert gondolsz ra folyamatosan.

Velem is ilyen volt, de aztan nem ereztem, hogy meg akarna ismerni, inkabb keruli a szenkontaktust. Hat engem ezzel nem fog batoritani sehogy