Párkapcsolati sérelmek után, miután az ember feldolgozta, mi a normális hozzáállás: hogy örökre kizárja az exét az életéből, vagy tud vele normálisan beszélgetni, ha már kapcsolat nem is lesz köztük?

Nálam ez változó. Van olyan nagyon régi exem, akivel szívesen beszélgetek, nem is annyira a köztünk lévő kapcsolat miatt, hanem mert a gyerekkorom, fiatalkorom része, sok közös ismerősünk van. Ez inkább amolyan nosztalgiázás. Illetve mindig is jókat tudtunk beszélgetni, még ha a kapcsolat többi része nem is működött. Neki is, nekem is lett azóta más.

A volt férjemmel a közös gyerek miatt nyilván kell kommunikálni, pláne hogy megosztott felügyelet van. Vele sikerült egy normális együttműködést kialakítani, de a gyereken kívül másról ritkán beszélgetünk.

Szerintem alap, hogy megtisztelem azzal a mosteni páromat, hogy nem jópofiskodok az exemmel.

Felejtős. Még akkor is, ha nem haragban váltunk el. Ő a múlt, szépen le kell zárni, nem összejárogatni, főleg, ha új kapcs.od van.

A volt férj+ gyerek szituációt ne keverjük ide, az teljesen más.

Ez attòl függ.

Nekem van olyan exem akivel le tudnèk ülni beszèlgetni, de sok èrtelmèt nem làtom hiszen ő sem ès èn sem akarok vele együtt lenni többè.

Viszont van olyan exem akiről azt gondoltam, hogy ő az igazi. Boldog voltam vele. Vègre talàltam egy nőt aki olyan amilyet mindig is szerettem volna. Aztàn jött a szokàsos kifordulok magambòl fàjdalmat okozok a màsiknak, de leszarom, sőt mèg mosolygok ès mutatom, hogy èn milyen boldog vagyok, hogy a màsiknak jobban fàjjon..

Na ennek az exemnek nem tudok megbocsàjtani. A megbocsàjtàs, baràtkozàs nem működött.