Miért csinálhatja ezt a lány? 22/F

Egy kicsit furcsának érzem a köztünk levő szituációt az egyik lánnyal, korábban ilyet még nem tapasztaltam. Van egy sok fős társaság (40+ személy) akikkel nemrég óta rendszeresen össze szoktunk járni, mindenki frissen ismerte meg a többieket az első összejövetelen, tehát mindenki új a másiknak.

Van ez a lány, kb korombeli lehet, szépnek tartottam, de különösebben nem foglalkoztam vele. Nem tűnik a lány félősnek, meg mer mindent kérdezni az emberektől, és mer beszélni, de mégis érezni, hogy visszafogottabb a természete. Ha kérdezni akart valamit, tőlem is kérdezhette volna, de mindig mástól kérdezte meg, ezért én azt gondoltam, biztos nem gondol szimpatikusnak, és nem nagyon akar beszélni velem, vagy hasonló.

Aztán észre vettem, hogy "utánozza" a test tartásomat olyan értelemben, hogy amikor pl mindenki állt egy körben, én leguggoltam a földre, akkor ő is leguggolt utána, amint ezt meglátta. Ez az elején nem tűnt fel még, de aztán ez rendszeres lett és többször előfordult.

Egyszer egy feladat miatt össze kerültünk, nem önként választottuk egymást, hanem össze tettek minket, és közösen kellett csinálnom vele valamit ketten, aztán ott azt éreztem, tök nyitott velem, és nagyon kedves is volt, szerintem mindketten komfortosan éreztük magunkat még a kicsit viccesen kínos szituációkban is. Ekkor azt az érzetet keltette bennem, mintha szimpatikus lennék neki és élvezi a társaságomat. Ezután a nap után nem gondoltam én bele semmit sem, csupán csak örültem, hogy jól ki tudtam vele jönni annak ellenére, hogy az elején azt hittem, hogy tartózkodó velem.

Ezután viszont a többi napon nem igazán szólt hozzám, viszont azt vettem észre, keresi a társaságomat, mivel szinte mindig mellém, vagy a közelembe állt, de nem szóltunk egymáshoz. Viszont másokhoz szólt ilyenkor, kérdezgetett is dolgokat az pár valakitől, de tőlem nem.

És azóta is ugyan ez van, a cuccait is az én cuccaim mellé rakja, vagy ha megérkezik, és én már ott vagyok, általában úgy áll, hogy mellém, vagy mögém, stb. Szólni viszont nem szól semmit. Illetve észre vettem, hogy fél szemmel figyel is rám, mert amikor ültem, szólt nekem, hogy álljak fel, mert úgyis állva fogjuk csinálni a következő feladatokat. csak így halkan pár rövid mondattal megjegyezte, senki más nem szólt miatta, csak ő.

Én nem szeretek belemagyarázni semmibe sem semmit, csupán furcsa nekem ez a szituáció, mert egyszerre érzem azt tőle, hogy tartózkodóbb velem, mint a többiekkel, de ugyan akkor azt is érzem, hogy keresi a társaságomat és figyel engem. Van egyébként barátja, tehát nem gondolom azt, hogy bármit is akarna tőlem. Illetve én sosem próbáltam közeledni felé, meg nem is bámultam, meg semmi hasonló, ami okot adna a tartózkodásra, ugyan úgy kezeltem mint mindenki mást.