Ismerkedésnél, hogyan lehetne leküzdeni a kezdeti bizalmatlanságot?

Érdekes, én pont fordítva vagyok ezzel, sokkal hamarabb leírom azt, hogy "mit csinálnék igazán szívesen, hogy hogyan éltem meg ezt-azt, vagy hogy éppen mi foglalkoztat most leginkább", mint azt, hogy mit és hol tanultam, vagy bármit, ami lexikális és beazonosíthatóvá tesz.

A tartalmas beszélgetéshez tartalmas partner kell és olyan kevés akad. Sokan "csak" élik az életet, a tartalmas számomra azt jelenti, hogy mindezt erős önreflexióval és a megértés vágyával tenni, jelentsen ez utóbbi bármit is.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: fel kell tenni magunknak a kérdést mitől is tartunk igazán és szembe kell néznünk a saját félelmeinkkel.

Egyetértek a #4-es válaszoló utolsó mondatával.

Szerintem értékesebbé teszi az idő azt a kapcsolatot. Vagy összejön két ember, vagy pedig eltávolodnak, az utóbbi is meglehet bizalmatlanság esetében.

De mégis sokkal minőségibb, ha megadjuk a módját, kivárjuk egymást, hogy feloldódjunk egymás társaságában.

Persze ez nehéz:D

Várni, várni, hogy ő is megnyíljon.

Mert én is olyan ember vagyok, mint a #2, #3, szeretek mélyebb témákról beszélgetni.

Túl könnyen megnyílok és megosztom felelőtlenül az emberekkel a pillanatnyi érzelmeim, gondolataim. Túl könnyen kitárulkozok. És nehéz várni a másikat, vajon ő mikor fogad a bizalmába?

Kérdező: jó kérdést tettél fel, engem is érdekelne.