Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan győzzem le a félelmemet, hogy ne fosszam meg magamat a szerelembe esés lehetőségétől?
19 éves lány vagyok és még sose voltam szerelmes. Nem is erőltettem. Gondoltam, majd jön természetesen, ha itt az ideje. Csupán néha tetszett egy-egy fiú (úgy igazán egyszerre csak egy), de mivel sose beszéltem velük, csak vonzónak találtam őket, hamar elmúlt mind, úgymond mindig "kinőttem" ezeket. Mostanában viszont az egyik fiúval egész sokat beszélgettem (ő kezdeményezett szinte mindig), és eleinte nem tetszett, nem éreztem iránta semmi különöset. Csak örültem, hogy valakivel beszélgethetek, merthogy elég introvertált típus vagyok, nehezen nyílok meg, tehát ritka az ilyen alkalom. Persze nem hülyítettem, ő is csak barátkozott. Eleinte. Aztán én is mintha elkezdtem volna kicsit többet érezni, de egyből próbáltam leállítani magam. Azzal magyaráztam, hogy ő csak barátkozik, nem is illünk össze annyira, nem vagyunk elég érettek egy komoly kapcsolatra és ami a legfontosabb: most érettségizünk, nemsokára elmegyünk egyetemre és valószínűleg nem is nagyon beszélünk többé, mivel nem lettünk bizalmas legjobb barátok (közel se osztunk meg mindent egymással). Tehát magyarán lebeszéltem magam róla, hogy megelőzzem, hogy esetlegesen csalódjak, valamint én 19 éves létemre sem érzem azt, hogy alkalmas lennék egy komoly párkapcsolatra. Komolytalant pedig nem szeretnék. Sokan úgy gondolják, hogy tini korban érdemes kísérletezni és kiélni magunkat (természetesen ésszerű keretek között), de én egyszerűen sose éreztem úgy, hogy ezt szeretném. Én csakis akkor szeretnék majd kapcsolatot, ha az tényleg komoly lesz. De ha így félek az emberektől, akkor nem tudom, hogyan jutok el idáig bárkivel is.
Gondolkoztam rajta, hogy mi lehet az oka, hogy félek másokat megismerni. A következőkre jutottam:
- A szüleim 8 éves koromban elváltak és elég viharos állapotok uralkodtak a családban mindig is, azóta is. Egyik szülőm se figyelt rám úgy igazán és a figyelmük hiánya miatt bizonytalan vagyok, mert nem hiszem el, hogy bárkit is ténylegesen érdekel a lelki világom. Sok csalódás ért ezzel kapcsolatban.
- Önbizalomhiányos is vagyok és mindig attól félek, hogy ha jobban megismer valaki, akkor rájön, hogy nem vagyok túl okos (a környezetemmel ellentétben én nem látom magamat okosnak, műveltnek). Ezért magamba zárkózom, így védem magamat.
- Továbbá személyiségemből kifolyólag is nehezen veszem az akadályokat. Enyhe szociális fóbiák és szorongás is elképzelhetők. Részben a génjeimnek köszönhetem (felmenőim között is előfordult ilyesmi), valamint a nehéz családi hátteremnek, aminek még a felét sem ecseteltem.
Attól félek, hogy a lelki töréseim miatt a jövőben is mindig így fogok hozzáállni és ezzel megakadályozom magamat abban, hogy bárkinek is megnyíljak és beleszeressek. Na meg ha már itt tartunk, attól is tartok, hogy lesz-e valaki, aki egy ilyen "problémás" lányba beleszeret.
Nagyon köszönöm, hogy végigolvastad az évődésemet!
Esetleg van valaki, aki hasonló helyzetben van? Aki ennyire bizonytalan és nem mer másoknak megnyílni és hasonló aggodalmai vannak a jövőjével kapcsolatban?
Ha van bárki is, aki mindezt végigolvasta, esetleg tudna tanácsot adni? Előre is köszönöm szépen. :)
válasza: válasza:Àtérzem, hasonlók történtek velem is.Szorongás sokszor rám tör társaságban , főleg ha sokan vannak és nem ismerem őket,de ha barátokkal vagyok , ez valamenyire enyhül de akkor sem tudok ellazulni.
Sokszor a boltba se merek elmenni mert hogy emberek vannak kint, nem az hogy félek tőlluk csak rohadtúl nem érdekelnek, és rátessz egy lapáttal hogy egy szaros kis faluban élek jelenleg és itt mindenki úgy bámul egymásra az utcán ami nagyon zavaró.A barátok jó megoldás , hogy kilépjek a komfort zónamból, amit általában meg is bánok , fôleg ha valami zsúfolt buliba akarnak menni, amiért sose rajongtam.Szerelem terén úgy választok hogy el e tudnám képzelni vele az életem amit pármasodperc alatt el tudok dönteni és hát eddig 2 ilyen emberrel találkoztam.25 év alatt ez elég kevés de ez van, és persze a mostani szinte elérhetetlen mivel van pár év korkülöbség ès túl gyönyörű ahhoz hogy engem válasszon.Mindég is nagy hive voltam annak hogy 2 ember szeressen egymásba egyenrangú ként vagy mi , nem pedig hogy az egyik udvaról a masiknak és végül beadja a derekát mert általaban idővel mindég ez van ,én nem akarok ilyet.A leggnehezebb döntéshez kell a legtöbb elszántság.
válasza:Hát, én eddig kevés fiút láttam csak úgy barátkozni a koromban. Náluk a szerelem rögtön jön, a lányoknál kialakul: ahogy te is mondtad, elkezdtél érezni valami és nem csak úgy megütött a dolog.
Biztos, hogy szerelmes? Volt bátorsága elmondani? Ha csak egy SMS jött, hogy tetszel neki, akkor az semmi komoly. De ha komolyan gondolja, akkor piszkálni fog. Mert a fiúk ilyenek.
Lehet, hogy te nem érzed magam alkalmasnak, de ilyen fiatalon az ember még nem is az. Ez nem jön magától, ezt tanulni kell és bízni. És aki nem szeret tanulni, az nem is fog!
Azt mondják, aki mer, az nyer! Szóval amíg bezárkózol, addig nem csak mást, de magadat sem fogod tudni megismerni.
Ha az ember fél a szülei hibáit elkövetni, akkor mindig az árnyékukként él. Felnőtt vagy, és a felnőttek már felelősek a saját döntéseikért! És lassan másokért is! Szóval függetlenítsd magad a szüleidtől, úgyis pár év múlva kirepülsz és akkor kellenek a barátok és egy társ is majd. Mert erre való a segítség.
Egy fiút is érdekelhetnek mások érzései, és ha kitartó, akkor komoly a dolog. :D
Aki zárkózott és fél, az megfosztja magát az élet örömeitől. A nőkben senki nem akar egy zsenit, nem is várja el tőled senki! Egy megértő, kedves, szép és motiváló erőt akar egy férfi a személyedben. És persze hogy ha 30 éves lesz, akkor mossál, főzzél, és segítsed őt, a társát. És amelyik férfi egy nőtől megkapja ezt, azt komolyan fogja érdekelni a párja. Ez kölcsönös bizalmon működik. Attól, hogy valakinek nincs önbizalma, még nem kell félnie mindentől. Ez összefügghet a társasági félelemmel! Félsz a csalódástól, pedig a csalódás természetes!
Az, amit az ember gondol, az mindig fontosabb annál, mint hogy honnan származik: gének ide vagy oda, nem szabad beleesni a meggyőződések csapdájába. A rossz meggyőződés rossz gondolatot, a rossz gondolat rossz viselkedést, rossz állapotot eredményez, és végül befolyásolja az ember meggyőződését. A hozzáálláson változtatni kell, ha az ember jobb életet akar, legyen ez párkapcsolat, vagy munka, stb.
Egy problémás lány jelenti a legnagyobb kihívást egy fiúnak. De ő is jobban érzi magát, ha esélyt kap, azt fogja érezni, hogy megbízol benne és ez a férfiaknál nagy szó. Bár nem mondtál róla semmit még, szóval nem tudom. az én koromban is sok ilyen volt, de ott ezeket a dolgokat nem a neten beszélték meg a gyerekek és nem az ilyen középkorúaknak kellett elmagyarázni a dolgot. Esetleg érdemes beszélgetni a szüleiddel is, ha megbízol bennük. Ha meg nem, akkor a fiúval, hogy ő mit gondol ezekről.
Szóval aki mer az nyer és aki így meg tudja fogalmazni az érzéseit, az nem lehet olyan hülye. Bár a harmincas nők lennének ennyire talpra esettek! Szóval szerintem ne évődj egy felesleges dolgon, nyílj meg neki! Ha nem teszed, lehet, hogy ő fog sérülni és ő is tuti emészti magát, mert a fiúk már csak ilyenek. És írd meg később, mi történt! Sok sikert! :)
"Ha küzdesz, veszíthetsz. Ha nem küzdesz, már vesztettél is."
válasza:#3-as lennék, még egy pár gondolatot írok, mert nincs sok értelmes kérdés az elmúlt két napban.
1. Ha ő kezdeményez, akkor tényleg érdekled őt, nem gondolod? Szóval ahogy mondod, csak a saját félelmedet kell legyőzni. Elvégre a netre ki merted írni a dolgot, akinek meg tetszel, annak meg nem mered elmondani?
2. Mennyire mély ez a kapcsolat? Mennyire ismeritek egymást? Hol és mennyi ideje találkoztatok? Ha sok ideje ismer és csak most mondja el, akkor lehet, hogy nem blöfföl. :D
3. Ha valaki problémás, attól még lehet egy nagyon értékes személy, nem kell megijedni senkitől, persze ezt 18-20 évesen még lehet, hogy nem érted meg.
4. Még mindig kérhetsz időt, hogy átgondold a dolgot. Addig pedig megszakíthatnád vele a kapcsolatot. De a ló túloldalára sem érdemes átesni, mert akkor valami rossznak gondolhat.
5. Aki ritkán fejezi ki az érzéseit, annak elég mélyek az érzései. Valszeg elég sok ideje tart, úgyhogy elég mély is, de ezt ő tudja.
6. Ha azt hiszed, hogy nem sikerült eddig, akkor ajánlom a Szerelem és más drogok c. filmet.
7. Minél előbb elszakadsz erről a fórumról és minél előbb a személyességre tereled a dolgokat a buta kérdések helyett, annál jobbat teszel magaddal is. Csak nézz körül, szerinted a többi sikeres ember a neten tenné fel ezt a kérdést, vagy megbeszélné azzal, akire tartozik?
36F
válasza:Ja, és miből gondolod, hogy nem szeret senki beléd? Hiszen még is van valaki. Az ember akkor lesz zsémbes és öreg, ha már nem bízik senkiben a rossz dolgok miatt. Ha zsémbes nyanya akarsz lenni, hát tessék. Amíg egy városban/megyében megy egyetemre veled, addig biztos fogsz vele beszélni. Szóval a helyes stratégia a következő:
1. megbízol benne és akkor úgy fog viselkedni (ha meg nem, akkor nem vesztesz semmit, mert ő a tökfej)->
2. ő is bízik benned, figyel rád, érdekli a lelki világod->
3. ha már megbíztok egymásban, akkor miért hagynátok abba? :)
Remélem segítettem, még van 1-2 kérdés máshol is, de figyelem az eseményeket! :)
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, tanácsokat. 3-as(3-4-5), neked külön köszönet. Sok okosat írtál, igazán elgondolkodtattál. :)
A fiú az osztálytársam sok éve, de korábban nem beszélgettünk. Az utolsó két tanévben ismertük meg egymást jobban, de azért a szerelem témakörébe még egyáltalán nem sorolható a kapcsolatunk.
Elsősorban nem is emiatt írtam ki a kérdést, hiszen ez tényleg kettőnkre tartozik elsősorban, hanem azért, mert a saját magatartásom és gondolataim ijesztettek meg az esettel kapcsolatban. Mert tudom, hogy nem egészségesek és próbálok változtatni, csak az első lépés a legnehezebb. Úgy gondolom, hogy először érdemes alaposan átgondolni, hogy mi a probléma gyökere és nem csak úgy belevágni. Miközben leírtam a kérdéshez a kifejtést, végiggondoltam mindezt, a célom pedig a kérdés kiírásával azt volt, hogy kívülállók véleményét is elolvashassam, hátha észrevesztek valamit, amit én érintettként nem fedezek fel. És természetesen a tanácsok is nagyon jól jönnek.
Tehát ha bárkinek van még bármilyen további észrevétele, én nyitott vagyok rá és nagy örömmel fogadom. :)
Az 1-2. válaszolónak pedig kitartást kívánok!
Hali!
Tegnap láttam a kérdést, de most álláspontot foglalnék az ellenkező oldalról. Volt egy lány ismerősöm, kb. tök ugyanúgy gondolkodott, mint te. A sztori közel azonos, de nem teljesen, mert nem volt az osztálytársam, csak diákként ugyanott vállaltunk munkát.
A lényeg, hogy ha kezdeményez és érdeklődik, akkor ennél nincs egyértelműbb jele a dolognak. Ha nyitott arra, hogy beszélgettek, akkor nem gondolod, hogy érdekled őt?
Én ott csesztem el, hogy gyerekesnek ítéltem meg, a dolgait úgy intézte, mint egy "puding" ember és rossz néven vehette, mert teljesen elzárkózott. De ezt sem azért mondtam, mert komolyan gondoltam, szóval egy kicsit túl komolyan vehette. Egy párkapcsolatban az elfogadás az alap, és elég, ha benne megbízol és bátor vagy.
Amúgy ő is introvertált volt, félt a tömegben, menekülni akart onnan stb. Amikor megmondtam, hogy többet jelent nekem, akkor azt mondta, hogy ő "boldog" és neki nem kell egy párkapcsolat. De máig nem hiszem el, szerintem csak blöffölt, hogy védje magát egy csalódástól. Szóval a kifogásokat jobb, ha elkerülöd, mert mindig lesz egy másik, ami mögé el lehet bújni. Pedig nem érdemes, mert te sem leszel boldog és a másikat is csak keseríted, ha mély érzésű!
Egy komoly párkapcsolat nem arról szól, hogy elönti az agyunkat egy dopaminhullám és rózsaszín felhők. Ennél egy párkapcsolat sokkal komolyabb, de ha elzárkózol a dolgok elől, akkor nem jutsz közelebb. Ez olyan, mint a matek: nem érted, nem vagy benne biztos, hogy igazad van, de meg kell próbálni.
És a félelmeidet le kell győzni, mert ez később sem javul, ha TE nem teszel érte. (más nem fog, de ha igen, akkor is kettőn áll a vásár.)
Ő elmondta, hogy szociális fóbiája van, volt egy selejtes párkapcsolata, amit csodával határos módon két évig húzott, mint a rétestésztát, kontaktlencsét hord, de ha bankot rabolt volna, akkor sem zavar. Szóval hidd el, hogyha szeret téged, akkor elfogad olyannak, amilyen vagy, bármikor mondja az ellenkezőjét. Meg talán azt is éreztettem vele, hogy nem egy zseni, de nem szándékosan. Úgyhogy megérdemlem, ahol tartok és megőrjít a bűntudat, hogy nem csinálhatom vissza a dolgot. Ja és a 3-asnak igaza van, én pl. halálra piszkáltam, míg végül teljesen elzárkózott és letiltott. Aranyos. :D
Szóval ha nem akarsz a másik félnek is étvágytalanságot, rossz közérzetet okozni, akkor jobb, ha megpróbálsz bízni benne és nyitott vagy. És ahogy 3-as mondta, tényleg most már az ő lelki világáért is kicsit felelős vagy, mert sosem lehet tudni, kiért teszed tönkre hosszú ideig a mai világban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!