30-as, 40-es, 50-es nők, ezt mennyire tolerálnátok egy párkapcsolatban, mennyire jönne be nektek egy ilyen pasi, alkalmasnak tartjátok-e párkapcsolatra?

30 fölött a heti 1-2 nap az mindenképp csak egy darabig elég. A többség ilyenkor mar szeretne megállapodni.

Az elhalmozás engem nem érdekel, sőt még lehet zavarna is, külön programokra pedig nekem is szükségem van. Ha nem vagyok olyan szerencses hogy minden hobbi közös, akkor minimum a barátaimra szükségem van, a párom nélkúl.

A lány baratok az mar kicsit meredekebb kérdés, szeretném őket valamennyire megismerni. Illetve ha nem kettesben van velük, hanem mondjuk egy csapat, ahol házasok is vannak, akkor rendben van.

40 feletti nő vagyok.

Az, hogy időnként van igénye nélkülem programokra vagy hobbira vagy csak egyedüllétre, az teljesen tolerálható, időnként talán mindannyiunknak, csak eltérő mértékben, de ez a személyiségünk mellett az aktuális élethelyzetünktől, stressz-szintünktől, leterheltségünktől is függhet.

Nekem is jól esik néha a barátnőimmel kávézni, beszélgetni, vásárolni vagy a fiam csapatát kísérni egy-egy külföldi meccsre- talán egyik sem olyan, amit a partnerem kitörő örömmel fogadna és én ezt meg tudnám érteni.

DE- és innentől nem érdekelne ez a férfi:

- szinte csak lány barátok, akikkel SOK időt tölt (beugrott rögtön az a nyálas-nyavalygós mostanság a kereskedelmi rádiókból ömlő szám, a Hányadik vagyok a sorban- Deniz-Orsovai… :D )

- ha már komoly, elköteleződéssel bíró párkapcsolatban gondolkodunk, akkor azért jó lenne nem versenyezni legalább az időért másokkal…az intenzív haverozás is ugyanúgy red flag lenne azért, mert van egy mérték és amit itt te leírtál, az minden, de nem egy átlagos, szokásos, egészségesebb egyensúly. Nincs azzal baj, ha te így bulikázol a világba a csajhaverkákkal, feltételezem 40-50 felett… csak ez azzal jár, hogy normális kapcsolatban gondolkodó, minőségi együtt töltött időt és igenis rendszerességet, napi figyelmet nem nélkülöző kapcsolatban gondolkodó normális nő nem fog veled szóba állni.

- a főnökömmel, a gyerekem edzőjével is többet találkozom, mint heti egyszer, jót is beszélgetünk időnként és fontos szerepet töltenek be az életünkben- ez ettől még nem PÁRkapcsolat és akkor sem lenne az, ha időnként lenne szex is…

Egyszerűen ez így nekem nem kellene, semmi ez így, talonba lennék tartva a csajocskák meg az intenzív ápolgatások mellett, akinek egy marék önbecsülésnél több van 30 felett, az nem kezd ilyen elköteleződés-fóbiás, tini életet élő bulibáróval :D

"alkalmasnak tartjátok-e párkapcsolatra?"

Igen. Csak nem velem, hanem egy másik nővel.