Férfiak! Aki sokáig egyedülálló volt (40-50 éves koráig), végül hogy találta meg a társát? Mennyire tudta megszokni hogy nem független már?

38 éves koromig éltem egyedül, voltak közben rövidebb-hosszabb kapcsolatok, de összeköltözés előtte csak egy volt még fiatalon, az sem tartott sokáig. Ezután ismertem meg a páromat. Az első két évben távkapcsolat volt köztünk, de kb. az első év után már tudtuk, hogy ebben sokkal több lesz, így folyamatosan azt tervezgettük, hogyan fogjuk megoldani az összeköltözést. Maga az összeköltözés, ahhoz képest, hogy mindkettőnk részéről egy óriási lépés volt, hiszen mindketten egyedül éltünk legalább 10 éve, nem okozott nagy problémát. Volt néhány "miért oda tetted a sampont, én nem oda szoktam", de ezeket nagyon hamar letudtuk. Hatodik éve élünk együtt (már a közös házunkban) és soha többé nem akarok már nélküle élni.

Mivel minden zsigeremben éreztem, hogy vele szeretnék lenni, egyáltalán nem kellett azon görcsölnöm, hogy elvesztem a függetlenségem. Ő a legjobb dolog, ami történhetett velem az életemben.