Akik először csak messziről írogattak egymásnak, de végül összejöttek, leírnák, hogy történt?

A költözés nekem lenne egyszerűbb. Külföldön élünk, pár éve, igazából semmi se köt ide, csak a munka.

Ahol ő él, ott is van munka, sőt mivel középvezető egy cégnél, akár egyből el is tudja intézni az új munkát.

Nekem itt egy bérelt lakás van, amire jövőre lejár a szerződés, tehát 90%, hogy amúgy is költözni kell. Neki saját ingatlana van.

Én ott is bármikor el tudok helyezkedni, hasonló munkakörben, esélyes, hogy jobb fizetésért. Neki évek munkája van a pozíciójában és lentebbről kéne újrakezdeni.

Jó a kapcsolata a lányával, szinte bármikor tudnak találkozni. A szülei a közelben laknak. Ott vannak a gyerekkori barátai, rokonok, ő ott nőtt fel, ott élte le az életét. Én kamaszként voltam a környéken három hetet cserediákként, meg két éve ott nyaraltunk egy hetet. Tetszik az a rész, régóta vágytam oda vissza, igaz eddig csak nyaralni. Puszta véletlen, hogy ő is ott él.

Az én gyerekeim még nem sok köti ide. A nagyobb nem igazán jön ki az osztálytársakkal, nincs igazán barátja. Ez az elmúlt időszakban nem javult. Nem viselné meg a környezetváltozás. A kisebb meg egy évet maradt oviban még, a megszokott ovistársaktól elszakadt. Jövőre kezdi a sulit, ami meg mindenképp kiszakítja a megszokottból.

Az elmúlt időszakban annyi rossz történt itt velünk, hogy nekem már többször megfordult a fejemben, hogy elköltözzünk a tengerhez. Valami odahúz. Utóbbit a férfi természetesen nem tudja, egy puszta véletlen, tényleg.

Ezzel így nem is lenne gond. Engem az aggaszt, ami a kettő között van, hogy a mindennapi beszélgetésből hogy lehet így kapcsolat.

Vas megye még nem külföld, de segáz. Szerencsére nem ugyanarról van szó.

Ez persze nem zárja ki, hogy több nőnek írogat. Tekintettel arra, hogy még egyelőre csak írogatunk, őszintén szólva ez nem is érdekelne. Úgy gondolom, hogy jelenleg legjobb esetben is csak barátságnak lehet ezt hívni.

Majd kiderül, hogy ér-e neki pár óra autókázást, hogy több is legyen. Úgy döntöttem, hogy részemről ezt most kicsit elengedem. Hagyom, hogy alakuljon, illetve alakítsa a másik, aztán ha nem, hát nem.