Mit csináljak, ha azt érzem, hogy még a barátom sem tesz boldoggá?

A családból mindenki ezt érezteti velem hogy semmit sem érek. Anyám is folyton összehasonlítgat másokkal, persze úgy, hogy én maradok alul. Nem sokat dolgoztam életem során. A barátom is azt mondja, hogy nincs nagy élettapasztalatom, és nem is értek semmihez, és nehogy már még én tartsam magam többre. Tudom hogy igazuk van, és ez fáj.

Anyám szerint is, ha csak ők apámmal ketten élnének otthon, akkor kevesebb kosz is lenne a házban, kevesebbet kellene takarítani, holott anyám sosem takarít, hanem mindig én.

Azt érzem, nem vagyok boldog a barátom mellett sem, folyton csak leszól, becsmérel, pl. buta vagyok. De azt is tudom, hogy abban is igaza van, hogy másnak se kellenék jobban, mint neki.