Normális, hogy a barátnőm távolságtartóbb menstruáció alatt?

Én nőként csak annyit tudok erre mondani, hogy mindenki máshogy reagál. Én olyankor sokszor magamat se tudom elviselni. Vizesedek, felpuffadok, van hogy egyfolytában a mosdoba kell mennem, mert többet kell székelnem (valakinek, nekem nem hála istennek, de hasmenése van), érzelmi hullámvasút. Sírok a semmin. Kellemes:D

Vagy pl.: ha éjszaka átázik az ember és mondjuk erre ébdredsz hajnalban, hogy fel se tűnt, de vérben tocsogsz, hiába volt benn minden, meg alattam törülköző, de sajna előfordul, hogy olyan lesz a paplan, a lepedő. Na hát ez nekem se kellemes, nem hogy másnak.

Szóval, őt kérdezd meg (amikor nek menstruál), hogy ez valóban így van-e, mit tudsz tenni stb. Ha azt mondja semmit, fogadd el. Pár nap.

Igen, normális.

Nekem volt már pár komoly kapcsolatom és hidd el szinte minden nő másképp éli meg a nehéz napokat.

Volt, akin észre sem vettem, volt aki már előtte 1-2 nappal elviselhetetlen volt minden szempontból.

Én sem érzem magam komfortosan ilyenkor, nálam az 2. és a 3. napok a legdurvábbak.

Szerintem teljesen normális ez, hogy ilyenkor kicsit másképp viselkedik.

Teéjesen normális, olyankor én sem vagyok jól.

Vágyom a barátom érintésére, de közben fáj - mármint annyira érzékeny az egész testem, hogy az is kellemetlen ha megsimogat. Ezen aztán kibukok és sírok, mert közben olyan jó volna, ha ölelne.

Addig a pontig, hogy jön egy adag vér mert akkor rémület, úristen ugye nem áztam át. Éjjel dettó, alig alszom, és igen, volt amikor úgy ébredTÜNK, hogy csupa vér minden.

Én combig, a takaróm, a lepedő... konkrétan remegtem a sokktól, mert azelőtt sohasem volt ilyen és bőgtem mert annyira megalázónak éreztem.

A barátom meg egyetlen szó nélkül kiszedett az ágyból, levetkőztetett betett a zuhany alá, és ágyat húzott, de nekem csak a szégyenérzet maradt. Utána meg nem győzött nyugtatni. Ő, holott nőként nekem kellene ismerni a testemet, mégis...