Voltál már valakinek az egotuningja?

Szerintem ez az egész ego dolog is csak addig számít, amíg valaki fiatal és úgy gondolja, ő váltja majd meg a világot. És érdekli a szűkebb környezete véleménye is, ami igazából csak pár idiótából áll.

Aztán később rájön, hogy ennek az egésznek semmi jelentősége nincs, mert akinek a véleménye számít, az a tükör amit a kezében tart.

Nem tudom mitől lesz valaki konkrétan egotuning. Mármint a másik oldalról nem tudom mik a jelei. Nekem viszont sajnos volt (én tudom, mert idővel rájöttem, beismertem).

Bátyám egyik jóbarátja. Fiatal voltam, pont volt egy rosszabb időszakom. A srác kb 9 évvel volt nálam idősebb, (felnőttek voltink mindketten csak én még nagyon fiatal) láthatóan bejöttem neki, de mivel gondolom rajtam nem látta a viszonzás jeleit elég félénk volt, nem lépett. Meg gondolom mivel nagyon jóbarátok a tesómmal ha csak megdugni akart volna jobban leplezi. Nem találtam vonzónak, de kedveltem és legyezgette az egomat (akkoriban amúgy is rossz volt nagyon az önbizalmam, majdnem 0) hogy egy 30 körüli férfiből (akiről azt gondoltam volna, hogy már magabiztos, céltudatos) ilyen reakciót váltok ki és átmegy félénk tinibe ha meglát és amikor közeledni próbál.

Szar ügy volt, mert amúgy bírtam haveri szinten. Semmi konkrét közeledést nem tettem, de tetszett ahogy megnéz, én is kerestem a társaságát, kedves voltam, de tudom azt hogy ha valaki vonzódik a másikhoz ezek félreérthető jelek. Aztán elég hamar tisztáztam magamban, hogy nem érzem korrektnek amit érzek és kicsit visszább vettem. Soha többet nem akarok olyat. Önismeret, önismeret!

7-es igazából számít ez? Úgy értem nem állt meg az évszakok váltakozása, a gyerekek sem a növésben, mindig van másféle lehetőség:)

Még jobb is, mint az előző.

8, Pedig számít, mert az érzéseim valódiak voltak. És bár ezt sosem fogja megtudni, mert nem fogom elmondani neki (anno nem tudtam, most már nem AKAROK beszélgetni vele), attól még igenis valódi volt. Ha neki nem is, nekem igen. Persze, az élet megy tovább, csak még kevésbé fogok tudni bízni az emberek egy részében. De majd idővel elmúlik, maximum tényleg ott hagyom a francba az egészet. Már rég másra helyeztem a fókuszt.

9, igen, ő is ezt csinálja, és csodálkozik, hogy nem reagálok, vagy csak minimálisan (csak annyit, amennyit muszáj). Van az a sértés, az a mérgezett talaj, ami nem gyógyítható.