Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Veletek előfordul ez az érzés?
Néha, amikor a párom közelében vagyok, mellette fekszem, beugrik valahonnan az agyam legmélyéről, hogy ki is ez az ember, hogyhogy együtt vagyunk. Furcsán hangzik és furcsa, rossz érzés is, de ilyenkor beugrik az agyamba, hogy hogyhogy épp emellett az ember mellett vagyok, milyen döntés vezetett ide az életemben, kicsit diszforikus az egész, és próbálom elhessegetni a gondolatot, és örülni a pillanatnak, megerősíteni magamban, hogy a mellettem lévő nem idegen.
Semmi bajom a párommal, szeretjük egymást, megbízható, együtt tervezzük a jövőt. Az egyetlen korábbi kapcsolatomban szintén voltak ilyen érzéseim. Olyan, mintha elgondolkodna az agyam hirtelen azon, hogy aki egyszer idegen/távoli ismerős volt, hogyhogy most a hozzám legközelebb álló személy.
Nyugtassatok meg, hogy más is érez néha ilyet? :'D
Mármint en nem magamon szoktam agyalni hanem a másikon.
Vajon meddig marad velem meg ilyenek.
Velem is szokott ilyen lenni. Esküszöm meg se tudtam volna fogalmazni ezt az érzést, azt hittem csak én vagyok ezzel így, de tök jó, hogy nem :D
Néha belém is “belém hasít”, hogy basszus milyen durva, hogy már 7 éve együtt vagyunk, hogyan kerültünk egymás mellé, miért pont ő, mi lett volna ha másképp alakul az élet, mi lett volna, ha akkor aznap nem megyek el abba a bizonyos buliba, ahol végül összejöttünk stb. De ezekre egyáltalán nem negatív értelemben gondolok, inkább csak ilyen nosztalgia féleség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!