Hogy gondolják egyes férfiak azt, hogy egy nő erkölcsét bátran minősíthetik anélkül, hogy az ő erkölcsükről egy pillanatig is lehetne tárgyalni?

Akinek nem inge, ne vegye magára, nem vagyok kíváncsi olyan válaszokra, hogy ki az, aki NEM ilyen, tudom, hogy vannak ilyen férfiak.

Szóval, kifejtem jobban, mert a főkérdés ködös.

Sok férfi simán jogot formál ahhoz, hogy minősítse, hogy xy nő qrva, büdös ribi, fehérmájú, nem való feleségnek, édesanyának, meg, hogy ha ilyen meg olyan élete volt fiatalon, akkor nem jár neki az, hogy egyszer csak gondol egyet, és tiszteletet, "balekságot" vár, miután "mindenkinek" megvolt. Ha ezt az életet választotta, akkor fogadja el, hogy meghúzzák, aztán eldobják, ne akarjon komolyat, ne akarjon családot, vagy ha igen, akkor maximum full szerencsétlen és undorító kinézetű, esetleg 15-20 évvel öregebb férfiakkal.

Ezzel szemben a férfi erkölcsét nem érinti a kérdés. Még az sem baj, ha ő maga is lefeküdt azzal a nővel, akiről épp mocskosul beszél.

Sőt, olyanokat is láttam, akik konkrétan megalázó szexkapcsolatot tartottak fenn nőkkel, pl. ha a nőnek bármi beszólásuk rosszul esett, akkor rögtön az volt az érv, hogy csak dugnak, hadd ne érdekeljék már a nő érzései. Vagy mondjuk a szexpartnerével vagy akár prostival kissé erőszakos vágyait élte ki. Aztán ezek a férfiak úgy gondolták, hogy találtak "feleség alapanyag" nőt, aki az mércéjük szerint "nem ribi", akkor vele úgy bánnak, mint a hímestojással, őt a tenyerükön hordozzák, még örüljön is, hogy vele nem úgy bánnak, mint a rbancokkal, akiket csak dugtak. Fel sem merül bennük, hogy őket is lehet úgy nézni, mint azokat a nőket, akiket lenéznek. Miből gondolják, hogy ők nyugodtan bánhatnak darab szrként nőkkel, aztán gondolhatnak egyet, és akkor nekik jár a komoly társ és a család? Miből gondolják, hogy ők jobban valók apukának, mint az általuk leribizett nő anyukának?