Szerintetek létezik a ,,megfelelő ember, nem megfelelő időben"?

Szerintem nem létezik ilyen.

Mert a megfelelő ember az nem létezik, csak alapanyag létezik hozzá.A többit meg ti, magatok alakítjátok.Ha nem alakítható, akkor nem is megfelelő az az ember számodra.

Ha 25+ év a különbség, az már necces...

De amúgy tegyük fel, ha találkoznék olyannal, aki jóval idősebb (pl. 20 évvel), de értékes embernek tartom, és jól kijövünk, barátság még simán születhet az egészből.

Azért különbség, hogy 10 évről van szó, vagy 20-ról.

Az is sokat nyom a latba, hogy te 18 éves vagy és ő 28 , vagy 28 éves vagy ő pedig 38 éves.

Inkább az életvitelen, az életszakaszon és a mentálitáson múlik. Hiába 30 éves, hogyha 15 éves gyerek szintjén van és hiába 20 éves, hogyha érett(ebb) férfi szintjén mozog...

Sok múlik aztán azon, hogy mennyire vagytok kompromisszumokra képesek mennyire illetek össze.

Létezik persze, hogy nem megfelelő az idő, de inkább kivételként címkézem én ezt a verziót a felsoroltak gyanánt.

Ha csak 10-12 év a különbbség akkor az egyik fél túl gondolja ezt a kor témat..

Olyant is halottam már hogy a 10 evvel idősebbel nem csinált semmit a korara hivatkozva majd a 20 évvel idősebbel meg már dugott..

A kérdésben szereplő mondás nem fedi le a kifejtésedet.

A "nem megfelelő időben" ott arra értendő, amikor éppen abban az életszakaszban a megfelelő emberrel nem tudsz managelni egy normális párkapcsolatot. Pl. pont szakítás után vagy és nem állsz készen egy új kapcsolatra ezért lepattintod, külföldre költözést tervezel, egyetem+munka mellett nincs rá időd, továbbtanulás vagy munkalehetőség miatt messzire kerültök egymástól stb.

Amiről meg te beszélsz azt nem igazán tudom értelmezni.

Ha pl. 2 ember tetszik egymásnak 30 év korkülönbséggel, mégis honnan szedik hogy ha egyidősek lennének akkor működne a dolog? Hiszen éppen abban a korban és helyzetben jönnek be egymásnak külsőre és belsőre, nem?

Tegyük fel, egyikőtök 20 a másik meg 50, a 20 éves miből gondolja hogy ha az 50 éves 20 lenne akkor összeillenének? Az emberek folyamatosan változnak, lehet, hogy az illető 20 évesen egy unattraktív komolytalan hülyegyerek volt. Vagy honnan tudja az 50 éves hogy ha a 20 éves lenne hirtelen 50, akkor is ugyanolyan vonzó lenne számára?

A korkülönbség miatt nem hiszek ebben. Ha van köztünk 25 év és ez gondot okoz, akkor ő nem a megfelelő és soha nem is lesz az. Olyanokon kár ábrandozni, hogy ha nem lenne az a 25 év... Van, kész. Nem megfelelő társ.

Olyanban viszont volt részem, hogy míg én hős szerelmes lettem, addig a másik fél abszolút nem állt készen egy komoly kapcsolatra. Össze volt törve, csak játszott, amit fél év után megelégeltem és elhajtottam. Mivel egy baráti társaság vagyunk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot és a mai napig ott van köztünk kimondatlanul is az a szikra, hogyha jókor, jó időben találkoztunk volna, ez akár működhetett is volna. Számtalanszor bocsánatot kért, amiért úgy viselkedett velem, mint egy igazi paraszt. Nem akarom visszacsinálni, vagy megmásítani az életem, már mindkettőnknek családja van, a miénk pedig egy fiatal huszas évekbeli szerelem volt. Ennek valamiért így kellett lennie, nem őt rendelte társként mellém a sors és én ezt elfogadtam. Ettől függetlenül fura belegondolni, hogyha egy másik életszakaszban botlunk egymásba komolyabban, akkor lehet, hogy teljesen máshogy alakult volna az életem.

Ezen szerintem kár filozofálni...

Ha belefér a korkülönbség, akkor hajrá. :) Ha nem, akkor mégse ő a megfelelő ember sajnos.

Mondjuk..:)

Egyetemi külföldi félévem alatt ismertem meg. Két évvel fiatalabb nálam ami amúgy most már nem is zavarna. Rögtön tök jóba lettünk, mára az egyik legjobb barátom. Vele azt éreztem, hogy megtaláltam a lelkitársam. Mindig izgalmas, érdekes, de nem feszengős jó értelemben kényelmes, de nem unalmas. Mindig ért. Sok közös van bennünk.

Két dolog: egy darabig nem tudtam eldönteni, hogy ő érez-e többet vagy sem, mert konkrétan nem közeledett de láttam rajta, hogy fontos vagyok neki, éreztem, hogy mi különlegesek vagyunk. A másik, hogy konkrétan a világ másik felén lakik, úgyhogy úgy voltam vele, hogy még ha tetszenék is neki lehet akkor se próbálkozna, mert tudni lehetett előre, hogy egyelőre egyikünknek se férne bele egy olyan távkapcsolat ahol 7000 km választ el. Se időben, se anyagilag stb.

Úgy voltam vele, hogy ismerkedek másokkal, le is akadtam róla fejben ilyen téren, sikerült szétválasztani valamennyire és időközben mondom az egyik legjobb barátom lett. Nekem is lett mással ez-az, megtetszett más is.

De ha egy kontinensen élnénk és azt mondta volna, hogy többet érez vagy mondaná, úgy hogy egy kontinensen élünk egy percig se haboztam volna, hogy legalább megpróbáljuk.

Így is nehéz, hogy nincs velem, mert mimt barát meg mint ember hianyzik. Azt nem bírnám ki ha szerelmes is lennék belé (hál' istennek nem lettem) és úgy nem lenne velem.