Most boldog velem vagy sem? Vagy normális ez?

Párom két éve vált el a voltfeleségétől (10 évet voltak együtt összesen), de boldog - boldogtalannak elmeséli, hogy 2 éve elvált és otthagyta a gyerekeit, azóta csak stressz az élete.

Elmentünk nyaralni, ahol összeismerkedtünk egy kedves párral, nekik is azonnal elmesélte az egész sztorit.

Ha valakivel társalgásba keveredik (idegennel/rég látott ismerőssel), ott is gyorsan a témára tér… de ezt mind úgy, hogy én is ott vagyok. Mintha dicséretet vagy sajnáltatást várna vagy én nem is tudom.

Őszintén, az utóbbi időben elkezdett zavarni, mivel másfél éve vagyunk együtt, úgymond “felkaroltam”, ideköltöztettem, rengeteget segítettem/segítek neki anyagilag is, lelkiekben is támogatom és tolom előre.

Mikor rákérdezek, hogy ezt miért kell elmesélni minden jött - ment embernek akkor az egész életét a válásig, erre az a reakció, hogy “túlreagálom”.

Én már arra gondoltam, hogy valószínűleg velem nem is boldog -ennek hangot adtam neki is, de cáfolta…-, benne ragadt az ottani életében ami valószínűleg hiányzik neki és ezért meséli el mindenkinek, mert rólunk pl soha nem mond semmit.

Szerintetek is normális ez így és én tolom túl? Vagy amit én gondolok, nem is boldog velem valójában?