Hogy lehetne azon változtatni, hogy ne ragaszkodjak ennyire ahhoz, akibe szerelmes vagyok? Aka szorongó-ambivalens kötődés.

én is ilyen vagyok..

Próbáld lefoglalni magad.Szedj be egy xanaxot ha nagyon gáz a helyzet.

Ki mondta, hogy nem fog menni?

Egyébként csak úgy, ha nem bálványozod a másikat és alapból nem vagy egy depressziós személyiség. Sok ember negatív és valahol valamilyen szinten depresszív is.. de ha nem is depresszív akkor mondjuk, hogy nem boldog vagy nem élvezi az életet.. és aztán jön egy lány vagy egy srác.. itt látszólag minden megváltozik, szinte bálványként kezdik el kezelni és eljön az a pont, hogy tőle függ a jó kedvünk és a boldogságunk.. majd amikor jön az, hogy vége vagy jön az, hogy a másiknak ez a túlzó ragaszkodás sok akkor jön az első nagy pofon, hogy rosszabb mint volt, mert kreáltál magadnak egy ilyen "ábránd" boldogságot.

Ezeken az olyan dolgok csak tetézni tud, ha nem volt kiskorodban normális szeretet kapcsolatod vagy nem igazán kaptál szeretetet és társai..

Nyilván a "hogy lehetne" kérdésre nehéz válaszolni, de az első az lenne, hogy rendben legyél magaddal és meg kell tanulni helyesen egészségesen szeretni. Tudom, hogy van akinél ez tök alap, de sokaknál nem megy. Nekem se ment régen vagy talán még most sem megy.

Az a baj, hogy a túlzott ragaszkodással egy idő után pont hogy eltaszítod a szerelmedet. Ha nem hagysz neki teret, folyton rajta lógsz, esetleg megsértődsz, amikor nemet mond egy programra, akkor lassan fojtogatónak fogja érezni a kapcsolatot és lelép.

Próbálj meg beszélni vele. Talán ha elmondod neki az érzéseidet, akkor neked is könnyebb lesz, és ő is tudja, hogy viszonyuljon hozzád.

Ő nem ragaszkodik ennyire hozzád?

Nem a ragaszkodással van a baj, hanem azzal, ha a másik nem így érez irántad. Ha ő is ugyanígy ragaszkodik hozzád, akkor bingó! Mi így vagyunk a férjemmel.

6

Ez nem feltétlenül van így. Ha valaki kórosan ragaszkodó, akkor nem a megfelelő embert kell keresnie, hanem előbb dolgoznia kell magán. Nem tudni persze, hogy a kérdező pontosan hol áll a skálán, de ha tényleg megszállottan ragaszkodik, minden nap együtt akar lenni a párjával, folyamatosan ráír, képtelen emglenni egyedül stb, akkor jobb lenne, ha ezen változtatna, mert kicsi az esélye, hogy talál valakit, aki nemcsak tolerálja, de viszonozza is ezt.

Ezzel szerintem sem lehet sok mindent kezdeni. Ilyen voltam es vagyok valamennyire, de javult a helyzet. Nekem ugy javult, hogy amitol a legjobban feltem (elhagynak csak ugy ok nelkul/megcsalnak) az mind bekovetkezett. Szoval megeltem mi tortenik amikor a “legrosszabb” bekovetkezik, sot a tortentek utan meg egy kicsit benne is maradtam a kapcsolatban igy azt is megelhettem mi van ilyenkor. Darabokban hevertem, iszonyu fajdalom, uresseg, kognitiv disszonancia, extrem stressz, halálvágy minden … aztan az akkori baratom meg ott ult a kanapemon es valahogy megofglamzodott bennem, hogy tovabb kell lepnem, erosodnom, folytatni a magmba fektetest az onismeretet es csinaltam… neha azt se tudtam hogyan funkcionalok hogyan csinaltam meg a feladataimat, hogyan tanultam meg valamit, de ment es haladtam.. majd kidobtam a baratom, mert o tovabbra is csak ott szemvedett es magat sajnaltatta es engem egyre jobban huzott le, mert latta hogy van meg bennem ero es azt is el alarta venni, de ezt mar nem hagytam!

Azota valahogy maskepp allok a hutelnseghez, kapcsolathoz ugy erzem sokat valtoztam mar nem kattogok azon vajon mit csinal a masik, vajon miert nem hiv, jaj en csak vele lennek, meg hogy nekem vele kell lennem hogy ne csaljon meg meg tokeletesnek lenni.. nem ilyen mar nincs bennem. Megvaltoztam, mert mar tudom milyen ha megcsalnak es eldobnak, tudom hogy tul fogom elni.

Esetleg ajnalom a most mozikban futo barbit, mert Ken az hozza ezt a tipikus not aki csak a ferfinek el (o csak barabinak) ott lehetnek felismerések :)

"nekem a legvonzóbb program az lenne, hogy vele legyek."

Én ebben nem látok semmi kórosat. Ez szimplán szerelem. Én is ugyanígy érzek a férjem iránt a mai napig, pedig már közel 40 éves házasok vagyunk. Semmilyen programban nem érzem igazán jól magam, ha ő nincs ott. És bárhol jól tudom érezni magam, ahol ő is ott van. Akkor tudok csak boldog lenni, ha együtt vagyunk. Számomra ez a szerelem. Nem is tudtam volna olyanhoz férjhez menni, akit nem így szeretek, mert hosszabb távon mindenki társasága fárasztott. A férjem társaságára ellenben mindig vágyom.