Azoknak, akiknek nem sikerül kapcsolatot kialakítani a nőkkel, hol siklott ki az élete szerintetek?

Erre még csak most jöttél rá?

Végül is, a punci megvan, már csak lelkizni kell velük.

Gyermekkorban siklott ki. Én még nem találkoztam olyan férfival, akit a szülei gyermekkorában a számára megfelelő módon szerettek, törődtek vele ÉS ne lett volna egy normális párkapcsolata. Ilyen nincs!! Akiknek "nem megy" az ismerkedés, azok olyan kötődésbeli lelki sérüléseket szereztek már az általános iskola első napjára, amelyek végig kísérik egész életükön, ha nincsenek kikezelve jó korán. Csak legtöbbször ezek a sebek láthatatlanok és a magyar oktatási rendszerben dolgozó szakembereket nem érdeklik a visszahúzódó, csendes gyerekek (általában ez ellemző ezekre a figurákra). Sőt, a tanároknak az ilyen gyerekek gondot sem okoznak, így ők pláne nem fognak segíteni rajtuk.

Tehát lényegében ezeket az embereket nem szerették gyerekkorukban, nem tanították meg őket szeretni, nem tudnak másokhoz kapcsolódni.

Nő vagyok. Már majdnem 21 voltam, mikor először lett kapcsolatom (első randi, első csók, első szex, minden ekkor volt). Azért, mert nem mentem bele bármilyen kapcsolatba.

Szerintem nem minden sikertelen férfi/nő veszett ügy, rengeteg oka lehet. Mindig azt mondom, hogy ne aggódjatok, elég, ha egyszer összejön, lehet hogy az a sírig tart majd.

Amennyire én látom társadalmi nyomás + önbizalomhiány + elutasítás rosszul kezelése ami ide vezet a legtöbb esetben. Illetve, hogy nincs társaságuk, pláne női társaságuk egyes férfiaknak, így fogalmuk sincs milyen egy nő valójában.

Az inceleknek, akik a magas elvárásokkal jönnek, pedig üzenem: Mindenki azt vár el, amit akar. Dönthet úgy bárki, hogy inkább egyedül van, mint egy közepes párkapcsolatban (sőt, az ellenkezője baromira nem egészséges). Továbbá nekem hatalmas elvárásaim vannak, kizárólag jól működő kapcsolatot tudok elképzelni, egy magas, okos pasival, akivel jó a szex, tudunk bármiről beszélgetni stb stb ahogy a nagykönyvben az meg van írva. A romantikus filmek illetve könyvek által leírt idealizált pasikat bőven túlszárnyaló elvárásaim vannak. És van párom, aki még az elvárásaimat is bőven túlszárnyalja. Sőt, rengeteg ilyen pasit ismerek. Ezen érdemes elgondolkodni.

Szerintem elég egyértelmű a dolog, legalábbis számomra.

Van aki egyszerű lélek, ők általában a nagy csajozó/pasizógépek, mert nem gondolják túl, nem agyalják túl, nem problémázzák túl. Ha elutasítják, azt is letudja, mert nem gondolkodik azon, hogy "vajon mi velem a baj?" hanem "eh, majd a következő bejön". Egyszerűségénél fogva megreked 1-2 felszínes "elvárásnál", de sokszor még az sincs, elég ha épp jól érzi magát valakivel, akár házasságig is eldöcög az ilyen páros. Sokszor valóban ők lesznek a legboldogabbak, akik még 20-30 év múlva is jól megvannak a maguk kis egyszerű életével, nem vágynak nagyobbra.

Aztán vagyunk mi többiek, akik túlagyaljuk. Mindenki másként, de problémázunk, sok az elvárás is.

A férfinek legyen lakása, pénze, státusz-szimbólum kocsija, vagy épp legyen családias arc, a nő legyen házias, vagy épp karrierista, a férfi pedig legalább ennyire legyen magas, a nő csak ennyi súlyú lehet, ilyen színű legyen a haja, ne legyen kopasz, nincs meg a kémia, nem éreztem magam nőnek, túl domináns a barátnőm, bunkó a barátom anyja, alkoholista a párom apja...

És még ezer másik dolog. Nálam is ilyesmiken siklik ki, hogy maximum akkor jönnék össze bárkivel is, ha ténylegesen szerelembe esnék vele. Ez szinte lehetetlen, mert sosem érzek semmilyen "pluszt", egyetlen ismerkedés vagy kezdetleges kapcsolatom során sem. Próbáltam megjátszani régebben, katasztrofális végeredménnyel (de egy ideig sikeresen), de mivel a számomra akkor még új és izgalmas dolgokat "kipipáltam" fejben, azóta erre sem vágyom.

Szerelemre igen, de "csak úgy kapcsolatra, hogy elmondhassam, hogy van" nem. Ahogy a félelemből összejönni valakivel, mert "jajj, mi lesz 40 év múlva, amikor öreg leszek" sem az én utam (ha 65 évesen még egyedül leszek, akkor jöhet egy fejlövés, addigra már úgysem hiányoznék senkinek). A dolgokat pedig úgyis túlkombinálom, nem tudok ellene tenni.

18.

A pontozást nem kell figyelembe venni, nem a hasznosságot jelzik vissza, hanem azt, hogy mennyire volt népszerű vagy épp nem. Az, hogy igaz-e vagy sem, senkit nem érdekel. "Tetszett?" - "zöldet adok rá!". "Nem tetszett?" - "lepontozom gyorsan!!!" (kicsinyes hozzáállás)