Volt, hogy egy plátói szerelemből egyszercsak hirtelen kiábrándultál?

Jó esetben megtörténik, igen. Azért az durva lenne, ha halálodig a 16 éves kori plátói szerelmedbe lennél szerelmes.(Feltételezzük, hogy élsz mondjuk 80évig.)

Velem sajnos, mondjuk még nem történt meg ez a kiábrándulás, már több, mint 10 éve. Már nem is fog, mert nem találkozunk már, előtte meg nem tett semmi kiábrándítót. Inkább csak beletörődtem, hogy sose leszünk együtt, de az érzés nem múlt el.

Viszont volt egy olyan, akinél találkozás híján idővel elmúlt. Sok év távlatából nagyon pontosan látom, hogy mi nem lettünk volna jó páros. Nagyon tudok vele azonosulni, de csak távolról. Szóval nem az történt, hogy rádöbbentem, nem olyan, amilyennek gondolom, de, pont olyan. Nagyon tetszik az életfelfogása, nagyon értékes embernek tartom és sok közös van bennünk. DE! Ahogy ő él, én úgy nem tudnék. Nekem unalmas lenne. Van egy oldalam, ami pont olyan, de van más oldalam is, amit viszont mellette nem tudnék kiélni. (Nem szexuális jellegű.)

Rájöttem, hogy a k*rvàkat szereti, mint a haverjai.

Ennyi elég is volt. Bár igazából a baràtai zavartak a legjobban engem... Nem illünk össze, sehogy sem.