Volt már olyan, hogy teljesen kiábrándultál abból, akit nagyon szerettél és mindent megtettél volna érte?

Te magaddal beszélgetsz?

Volt, persze.

A nem viszonzás általában egy ido mulva sajnos kiábrándit. Ha nem vagyok táplálva, elfogy az erőm sajnos ugy, hogy amugy lenne esély a dolgokra csak komolyan fáraszt a mssikbol az érzelmeket kicsiholni. De el tudom érni a céljaim. Ha akarom. Csak útkozben elmegy mindig a kedvem a "harcban".

Ez a -kapcsolatert tenni kell és nem a sültgalambot várni- elv, es nem vàrni csupán, hogy majd veletlen neki áll a másik és átcsap hősszerelmesbe, ez ugy lefáraszt.

Igy jelenleg lazán élek inkább, laza kapcsolatokban, mert nincs erőm kedvem ezekhez már.

Szerintem azt tőlünk kerdezte :D

Ha kiabrandultál vkiből, akkor ird le miert. Szerintem igy ertette a kerdező

Évekig volt életem szerelme. Nem, hogy mi, de még a körülöttünk lévők se hitték el, hogy mi valaha szét mennénk. Aztán kifordult magából elkezdett bántani. A mai napig hányingerrel gondolok rá.

Aztán a többi olyan volt, mint amit már előttem is írtak. Ha valamiért úgy érzem nem kapok annyi figyelmet a másiktól, mint várnám akkor elmegy a kedvem attól az embertől.