Hogy beszéled meg a pároddal ha valamiben nem értetek egyet?

Elmegyek nélküle/elmegy nélkülem.

Ha közös kaszán vagytok, akkor is a te részed benne van és nyugodtan elvehetsz belőle, mehetsz ahová csak akarsz (normális pénzösszeg keretein belül), ő meg maradjon otthon és kész. 🤷‍♀️

Hát ennek többféle menete is van, ami általában a saját tudatossági szintünktől függ.

1: Optimális eset: mindketten tudatosak vagyunk. Odamegyek hozzá, és elmondom, hogy nem értek egyet, jobb lenne emígy. Ő végiggondolja, meghallgat, elmondja ő is a gondolatait, majd megbeszéljük, megegyezünk. Mostanában egészen sok ilyen is volt.

2: A szélsőséges eset: egyikünk sem tudatos. Én beugatok valami passzív-agresszívet, mire ő vagy elkezd velem játszmázni, vagy eldurran az agya, és ordibálni kezdünk. Az eldurranós kimenetel a jobb, mert a játszmázás is ugyanoda vezet, csak tovább tart és súlyosabb lesz.

3: Én nem vagyok tudatos, de ő igen: beszólok valamit, de ő nem veszi magára, hanem kapcsol, hogy nekem most fáj valami, és erre válaszol - esetleg vissza is jelez, hogy paraszt voltam. Ez általában nekem elég, elnézést kérek, átfogalmazom, és az egyes pont lép életbe.

3: Én tudatos vagyok, de ő nem. Korrektül odamegyek hozzá, de ő támadva érzi magát, ezért elkezd játszmázni (magyarázkodik, mellébeszél, eltereli a témát), és ezt észre sem veszi magán. Ennek két kimenete lehet, és mindez azon múlik, hogy tudok-e elég türelmes lenni ahhoz, hogy megfejtsem, mi baja és ki tudjam hozni az önvédelemből. Ha igen, akkor áttérünk az egyes pontra, ha nem akkor eldurran az agyam a tehetetlenségtől és kettes pont.

2.

Ezert kellene oktatni az emberi játszmák c. könyvben irtakat és az asszertiv kommunikációt és akkor nem lenne a lakosság 90%-a értelmi és érzelmi roncs, gyogyi.

Próbálom értelmesen és reálisan kezelni a dolgokat.

Nyilván ezt így általánosságban nem lehet leírni, nem mindegy, hogy milyen jellegű a nézeteltérés. Olyasmiért - ha az csak a másik felet érinti - egyikőnk sem szokott leállni vitázni, mert valamit feleslegesnek tart. Ami nekem felesleges, az lehet, hogy neki nem az.

Ha meg valami közös dologról van szó, akkor valamelyest próbáljuk közelíteni az álláspontokat egymáshoz. Mik az én érveim? Mik az ő érvei? Miben lesz rosszabb, ha engedek, vagy neki miben lesz rosszabb, ha ő enged? Neki lényegesebb, hogy úgy legyen, ahogy akarja, vagy nekem lényegesebb, hogy úgy legyen, ahogy én akarom? De ritka az, amikor ne tudnánk nagyon hamar megegyezni. Egy év alatt összesen kétszer volt olyan, amikor már komolyabb vita (nem veszekedés) alakult ki, egyik esetben inkább visszavonulót fújtam, mert úgy éreztem, hogy engem kevesebb sérelem ér, mint amekkora kárt okozna, ha ezen elkezdenénk marakodni. És egyébként kicsit el is túloztam akkor. A másik esetben meg mindkettőnknek megfelelő kompromisszumos megoldás született.

De ha konkrét szituációkat mondasz, konkrétabban is tudok válaszolni. :)

Én szerintem attól, hogy egy párt alkotsz valakivel az még nem jelenti azt, hogy sülve-főve együtt kellene lenni, simán lehettek külön is.

Ha mondjuk te úszni szeretnél, de ő inkább biciklizni, akkor mehettek nyugodtan külön, nem történik semmi, akár lehet úgy, hogy előbb bicaj aztán úszás, valamint külön, de együtt is mentek más alkalommal.

Ha te neked viszont olyan hobbid van, amit ő gyűlöl, akkor nem kéne ráerőltetni és fordítva.

Nem igaz, hogy nem lehetne megegyezni a hobbik, programok kapcsán, nézni kell a másik fél oldalát is, nemcsak a sajátodat és aszerint cselekedni, de az biztos, hogy nem szakad rád a plafon se ha nemcsak együtt lógtok folyamatosan. Kivétel, ha egyre többet vagytok külön és nincsen egyezés, olyan esetekben jobb szakítani, mert elhidegültök és veszekedtek a második szcenárióban...