Lehet tenni valamit hogy érettebb legyél?

Nekem az segitett hogy elkezdtem idősebbek közt szocializálodni és átvettem a beszédfordulataikat kommunikációs stílusukat, egy idő mulva már be tudtam éoulni is közéjük velük is nevetni, és egyenrangúnak vélni magam velük. Szóval nem a kisebbnek fiatalabbnak naivabb csendesebbnek hanem közéjük passzolónak.

Én mindig félénk voltam az elso munkahelyeken is a felnőttektől, kolegáktól is tartottam, munkahelyeken mennek is a kibeszélések áskálódások, én voltam mindig a szerencsétlen béna nyuszi.

Nagyon sokáig kerestem találtam es dolgoztam ezek után olyan helyen ahol pl egyedül vagyok eladó nert csak 1 ő kell,(interjun ezt mondtam is hogy mert előző helyen bántottak gúnyoltak a kollegák és látták is hogy egy nebáncsvirag vagyok) vagy egyedul vagyok az irodákban mert csak 1 fő kell, talán 10 éveken is át olyan melokat vállaltam csak ahol nincs kollega.

Aztán volt olyan is ahol megjátszottam a laza poénos szőke idiota buta vicces nőt (gyári melo tele kisebbséggel..), ott az álcázás sikeres volt, a kisebbség befogadott soha nem jöttek rá hogy amugy az értelmiségi kaszthoz tartozom:D, na és mindezeken végigmenve ma ott tartok hogy diplomás munkakorben vagyok egy rakat 40es kollegával vezetőkkel, be tudtam épülni, tekintélyem is van, tisztelnek is, és mindenféle gunyolodás nélkül nagyon jó csapatmunkát is végzünk.

Csak az igazgato nő előtt jön még vissza nekem az hogy kislányosan zavarban vagyok, cincogó lesz a hangom, alig merem kinyitni a szám, de megnéztem magam a tükrörben és nem is áll jól hogy felnőtt nő létemre még mindig visszajön mint vmi back flash a tini bénázásom. Ez tiniknek még jól is néz ki, de nekem idősebben már úgy, mint aki egy sérült, hogy nő létemre szégyenlősködök meg cincogok meg affektálok, ahelyett hogy normálisan beszélnék :D

Szóval ezen még dolgoznom kell

Először beleteszed a lábadat a pancsolóba,aztán ugrás a mélyvízbe!

Szóval,fő a fokozatosság.Először kisebb helyzetekbe mehetnél bele,ahol kommunikálni,ügyintézni kell.Aztán jöhet a nagyobb falat,a konfrontálódás valakivel,aki beléd áll és így tovább.Lényeg a félelem,bizonytalanság leküzdése apránként.

Nálam ilyen fordulópont volt egészen fiatalon az elköltözés, azután jött a többi,szülők elvesztése szintén fiatalon sajnos,önálló lakás,autonóm életvitel.Ha megugrod az akadályokat,szocializálódsz,neked is könnyebb lesz érdeket érvényesíteni.

Én például kamaszként meg sem mertem szólítani egy idegent.Ma már lazán két mondat után beülök egy étterem teraszára,rendelek,ami például exkluzív vendégkörnek van fenntartva,a személyzet rögtön segítőkész,csak kommunikálni kell.Hiszen attól,hogy megszólítasz valakit,nem robban fel a világegyetem.