Van olyan személy az életedben akit elhagytál, és azóta is bánod a döntésedet?

Nem.

Volt egy cuki fiú akivel régen randiztam, de ejtettem. Néha eszembe jut, mi lett volna, ha, aztán az is, miért ejtettem.

Szóval ja, nem.

Nem közvetlen kapcsolat volt, hanem egy munkakapcsolati-barátkozási kísérlet.

Egy tanfolyamon párban kellett dolgoznunk, az illető személyisége nekem megtetszett, és rövid időn belül kerültem őt, nem foglalkoztam vele, pedig ő elfogadott engem, mint embert, és bízott (volna) bennem. (F!)

Inkább olyan,akivel elfajultak a végére a dolgok nagyon negatív irányba.Ezt bánom igazán,nem is a szakítást,bár talán azt is...hiányzik azért a lénye a mai napig is.Nem tudok úgy nézni egy férfire sem,mint rá,nem is kell senki egyelőre.

Mondjuk az könnyít a lelkemen,hogy a múltkor bocsánatot kértünk egymástól és még lóg a levegőben egy személyes lezárás normális keretek között,amit megbeszéltünk.

Volt. Mondjuk nem klasszikus értelemben elhagytam, mert úgy tunt, hogy jól haladunk az ismerkedéssel, csak o egy új élethelyzetbe került, ami felforgatta az életét és beláttuk, hogy rossz az idozites.

Utána egy ideig még eszembe jutott, hogy hogyan alakultak volna a dolgok, ha nem költözik el, de aztán jött más, aki elrabolta a szívemet.