Hogy élitek/éltétek meg, hogy nincs külön szobátok, mióta a párotokkal alszotok, laktok?

Nekem még nem volt párkapcsolatom, de érdekel a téma.

14 éves koromig az öcsémmel laktam egy szobába, szörnyű volt minden szempontból. A legrosszabbak a téli-őszi időszak volt, mert akkor nem tudtam kimenni a teraszra tanulni, vagy kicsit egyedül lenni, mert szüleim szobájába szüleim voltak, a mi szobánkba az öcsém, a konyhába meg állandóan kijött valaki, és az se volt olyan jó, mert az asztal felett kellett görnyedjek az ágy helyett. Nagyon imádom, hogy van külön szobám (bár anyám nem bír kopogni, az lenne az igazán jó, ha megtanulna és akkor minden tökéletes lenne).

Ti hogy éltétek meg, hogy közös szobában vagytok a párotokkal és egy ágyban alszotok?