11 évig voltam az exemmel. A mostani párommal 5 éve. Jobb társat nem is kívánhatnèk. Az előző párommal 17 éves koromtól voltunk együtt 28 éves koromig. Normális dolog ,hogy néha gondolok rá. ?!

Ilyen velem is van. Nem úgy konkrétan, hogy a mostani életemből hiányzik, csak néha elképzelem, hogy mit mesélnénk egymásnak ha most találkoznánk. Hogy mi minden változott azóta. Milyenek voltunk, milyen lettem, milyen lett ő. Nyilván a valóság soha nem ez lenne. Ez különben ha jobban belegondolok inkább egy magammal folytatott párbeszédre hasonlít.

Szerintem azért van, mert erős volt az érzelmi kötődés, sok közös élményünk volt, sok kaland, őrület, ezekre szivesen emlékszem vissza. És ez valóban hiányzik is. De ez nem az ő személye, hanem az, hogy a mostani élethelyzetemben is meg kellene tudnom találni azokat az ingerforrásokat, amik kielégítik ezen vágyaimat.

Van amúgy egy csomó rossz dolog is, ami hozzá kapcsol, amiket még a mai napig elemzek magamban, hogy mit miért tettem vagy tett ő. Ahogy öregszem egyre röhejesebb tud lenni egy-egy akkori szitu.