Normális, hogy lassan 20 évesen sem szeretnék senkit sem magam mellé?

Lassan 20 éves leszek, és nincs meg bennem az az "igény", hogy legyen valakim.

1 "kapcsolatom" volt eddig, amit nem neveznék kapcsolatnak sem, mert nevetségesen rövid ideig tartott, inkább csak amolyan kavarásnak mondanám, ahol végül átvertek.

Ez történt tavaly.

Rólam tudni kell, hogy alapvetően olyan beállítottságú vagyok, hogy a szerelmet nem keresni kell. Soha nem is ismerkedtem, ennek oka igazából csak az volt, hogy 0 önbizalmam volt, el voltam hízva stb stb. Tudjátok, én voltam az a tipikus kocka, aki egész nyáron bent ült a szobájában és videójátékozott 3 csomag chipssel a kanapén.. :D

De ez megváltozott, leadtam a felesleget, heti szinten 4-5x alkalommal járok konditerembe edzeni már lassan 2 éve ha esik, ha fúj és a sport szó szerint a mindennapjaim része és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.

A felesleg leadásával együtt jött az önbizalom is, így elkezdtem ismerkedni, mert be kellett látnom azt, hogy várhatok csak úgy zsebre tett kézzel.

Nem voltak sok próbálkozásaim, viszont ebből a kevésből 1 lány volt, aki megfogott, Ő vele történt a fentebb leírt dolog.

Azóta viszont szó szerint senkivel sem beszéltem. Néha 1-2 lány rám ír, de azt látom magamon, hogy egyszerűen annyira nincs kedvem ismerkedni (nem tudom, hogy a rossz tapasztalat miatt), hogy 2-3 nap beszélgetés után részemről ellaposodik az egész és megunom, mert nem szeretném.

Azt vettem észre, hogy teljesen jól megvagyok egyedül. Építem az életem, edzeni járok, fejlesztem magam.

Az emberek nagy része meg is lepődik, hogy lassan 20 évesen nincs senkim, pedig nem tudom, szerintem ez nem olyan nagy dolog.

Mit gondoltok, ez normális?