Lányok, nektek számít, hogy fel lehessen vágni az adott férfival a többi nő előtt? (főleg külsőre)

Bemegyek a csajokkal a törzshelyünkre, azstalra verek, asszondom, tyűha jányok, az én kanom komoly zsákmány, akkora fsza van, hogy 20 centis részletekben tudja csak berakni. Azt ha ez még nem vona elég, nincs helyesebb nála a környéken, anyukája szerint se. Meg 4 szám hijján megnyerte az ötös lottót, olyan gazdag.

Na kb ez a szint az, hogy "felvágni" egy párkapcsolattal. Az számít, hogy boldog legyek vele. Nincs olyan, hogy minumum átlagos, mindenkinek más az ízlése.

Nekem posztolás szempontjából mindegy, mert nem igazán raktam ki senkivel közös képet.

Ha valakivel randizom, őket sem szoktam senkinek mutogatni.

Viszont valamit már észrevettem.

Volt olyan, hogy olyan sráccal találkoztam, aki nem passzolt hozzám, akár külsőre, akár viselkedére lehetett furcsa, és láttam, hogy sokan így néznek minket az utcán..

"És a fiúknak is számít, hogy az ő csajukról a többiek mit gondolnak?"

A legkevésbé sem.

A barátnőm a társam, és nem valami bazári majom, akit mutogatni akarok.

Nem. Párom van, nem kiállítási pudlim.

Ha fel is vágok vele, akkor nem a kinézetével (nem mintha nem nézne ki jól), hanem az érdemeivel teszem.

Baromira nem érdekel ki mit gondol.

N

#2

Ezeket az utcás sztorikat kifejted?

Nem, nekem az a fontos, hogy számomra vonzó legyen a párom.

Az én baráti köreimben nem is működne ez a mutogatósdi, felvágósdni, mert a legtöbbünknek eltér annyira az ízlése, hogy ami az egyikünknek ideálnak számít, az a másiknak inkább csak átlagosnak. Mások vagyunk, (nagyrészt) másra vágyunk. Ez nem csak a külsőségekre igaz, de minden másra is. Teljesen értelmetlen lenne bármilyen módon összehasonlítanunk, hogy ki és mit csinál.

"És a fiúknak is számít, hogy az ő csajukról a többiek mit gondolnak?"

Férfiként mondom: nem, és sosem számított mit gondolnak mások. A lényeg, hogy nekem legyen megfelelő. Így volt ez 14 évesen is és így van ez most 30 évesen is.

Aki ilyesmiben gondolkodik, annak nem való párkapcsolat.