Férfiak, tudnátok tétlenül nézni ahogyan a párotok az ágyban mellettetek sír?

Mert nálunk a sírás már elcsépelt dolog. Igazából már fel sem veszem.

Az hogy nekem mi fáj az sosem érdekelte, de ha számon kérem őt, akkor egyből sír. Konkrétan ő belém taposhat, de ha tükröt tartok neki, az már meghatja. Szóval ha ilyen az indok, felőlem reggelig is sírhat. Ő sem jött még oda hozzám sosem hogy boccs, megbántottalak.

szituációtól függ

ha pl kiderül h félrelépett, és sírással próbál meghatni akkor nem fogom vigasztalgatni

de ha pl hírt kap hogy meghalt egy hozzátartozója, vagy ilyesmi akkor nyilván nem nézem tétlenül.

"Csak úgy nem sír az ember minden ok nélkül."

Én simán.