Miért mindig csak ugródeszka vagyok a kapcsolataiban?

#9

Igen, abszolút jogos a kérdésed. Én tudom, miről beszél a kérdező, csak én a másik végén voltam a dolognak, ezért hasznos lehet számára ez a válasz, mit érezhet ilyenkor a másik fél, aki nem akarja komolyra fordítani a kapcsolatot. Volt néhány kapcsolatom nekem is, de én se akartam elköteleződni, pedig ezek között volt egy közel 4 éves kapcsolat is, de csak "lógtunk a levegőben". Ráadásul ő egy nálam mérföldekkel érettebb, tapasztaltabb, műveltebb és szociálisabb, 6 évvel idősebb nő volt, már saját egzisztenciával, akivel bár barátságnak indult a dolog, és egyikünk se akart elköteleződni, sőt ő felvállalni sem akart eleinte pont ezek miatt, csak 1 évnél tovább nemigen lehetett eltitkolni. Nagyjából 2 év elteltével viszont időről időre előhozta, hogy el kéne indulni valamerre, mert csak lógunk a levegőben, ő már 30 éves, férjet és gyereket akar belátható időn belül, nekem meg 24-25 évesen eszem ágában se volt ezeken gondolkodni, pláne hogy még be se fejeztem az egyetemet, normális munkám és egzisztenciám se volt még akkor. A korábbi partnerek kb. korombeliek voltak, de akkor se akartam elköteleződni, mert még élni akartam.

Okok, amiért nem akartam komolyabbra fordítani ezeket a kapcsolatokat: fiatalnak éreztem még magam az elköteleződéshez; nem voltam igazán szerelmes, úgy éreztem, ráérek még megtalálni az Igazit; nem voltak igazán közeli barátaim, így a szükség is vezérelt, hogy legyen egy állandó társaság, akivel kölcsönösen jól érezzük magunkat; az imént említett nőnél meg a 6 év korkülönbség volt túl sok.

Ma már, a 30-at súrolva egész máshogy gondolkodom, most már komoly kapcsolatra gyúrtam, befejeztem a "bohóckodást", a mostani kapcsolat egyértelmű szintlépés, de meg is szenvedtem érte több mint 2 év szingliség és magány után. Akik csak így vannak veled kérdező, hogy lógtok a levegőben, azok a pasik még – az én példámhoz hasonlóan - éretlenek, vagy nem benned érzik az Igazit. Keress magadnak érett férfiakat, akik nem szükségből vannak veled, és ezzel párhuzamosan emeld fel az igényszinted, ahogy manapság sok nő is teszi: addig szűrj, míg teljesen meg nem bizonyosodsz róla, hogy a férfi is benned látja az ideális partnert. Valahogy rá kell jönnöd, hogyan tudod ezt előre kiszűrni.

Nincs mit, és köszönöm :) Meg tudod az is a baj kérdező, és ezt te nőként nyilván tudod, hogy a legtöbb nő akkor lép kapcsolatra valakivel, ha ahhoz a személyhez mélyebb érzelmek fűzik (az érdekviszonyokat most vegyük ki a képből). És bár mindkét felet érzelmi szálak fűzik egymáshoz, a nőknél valahogy mégis más ez, női részről általában erősebb a kötődés, mint fordítva. Férfiként se tagadom, hogy pont emiatt a legtöbb esetben a nők sokkal többet megtesznek a párjukért/párjuknak, ami a férfiakból egy idő után kiváltja az elkényelmesedést.

Erősen gyanítom, hogy te is ezen nők csoportjába tartozol, akik nagyon tudnak ragaszkodni, szeretni, és emiatt mindent meg akarnak tenni a partnerükért, aki ettől elkényelmesedik. Ilyenek voltak az exeim is, a mostani párom pedig fokozottan ez a kategória, de eszem ágában sincs ezzel visszaélni, még ha nem is tudom viszonozni ezt a sok jót, ami tőle jön. Kb. háromszoros energiát kéne mozgósítanom, hogy egálban legyünk.

Egy férfi egyszerűen nem tud ilyen módon, ilyen intenzitással szeretni, még akkor se, ha a párjában a másik felét, az Igazit látja. És pontosan ezért sebezhető egy nő egy kapcsolatban. Tulajdonképpen épp ezért van rendben, ha a mai nők igényei magasabbak a korábbi generációkénál, mert a nők így védik magukat a csalódástól. Meg tudom érteni.

Amit a tettekről írtál: akkor a továbbiakban szűrj így, hogy azt figyeled, hogy a pasi mennyire a tettek, és nem a szavak embere! Aki szavahihetetlen, és csak a szája jár, ígérget, tettek pedig sehol, az ilyeneket szűrd ki még az ismerkedési fázisban! Ez egy kiváló szűrő lehet.

Hogy valami biztatót mondjak, ahogy látom, az ilyen gondolkodású nők előbb vagy utóbb, de elkelnek és megtalálják a számításukat egy komoly férfi mellett. Nagyon sok példát láttam/látok erre magam körül. Gyűjtöttél már elég tapasztalatot, többször meg is égetted magad, te is egyre óvatosabb és tudatosabb leszel most már.

Kitartást és szerencsét kívánok :)

"megrekedt egy szinten. Nem lett előrelépés. Még a gondolata sem merült fel eljegyzésnek, házasságnak, gyereknek."

Benned biztosan felmerült. Miért nem hoztad szóba? És ha szóba hoztad, de az derült ki, hogy ő nem akarja, akkor miért maradtál vele? Miben bíztál? Hogy majd megváltozik?

Az a nulladik tudnivaló a legelső párkapcsolat előtt, hogy senki sem fog megváltozni. Pont. Ez van.

Ismerkedéskor vagy a kapcsolat legelején ilyet szóba hozni maga az öngyilkosság. Vagy azonnal elriasztja a pasit, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan nyeregben fogja érezni magát már rögtön a legelején, ami pont ugyanahhoz fog vezetni, mint ami a kérdező alapproblémája, hogy csak ugródeszkának gondolják majd, mert túl könnyű préda lesz az illető szemében, akit az eljegyzés, házasság, stb. témával zsarolhat majd a későbbiekben.

Akármi is történne, randin vagy ismerkedéskor ilyet felhozni, hogy ez a célja a pasival, biztosan öngyilkos merénylet.

"Ismerkedéskor vagy a kapcsolat legelején ilyet szóba hozni maga az öngyilkosság. Vagy azonnal elriasztja a pasit, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan nyeregben fogja érezni magát már rögtön a legelején, ami pont ugyanahhoz fog vezetni, mint ami a kérdező alapproblémája, hogy csak ugródeszkának gondolják majd, mert túl könnyű préda lesz az illető szemében, akit az eljegyzés, házasság, stb. témával zsarolhat majd a későbbiekben.

Akármi is történne, randin vagy ismerkedéskor ilyet felhozni, hogy ez a célja a pasival, biztosan öngyilkos merénylet."

Ha csak az a célja, hogy az adott pasit (akit még nem is ismer) maga mellett tartsa, akkor igen. De pl. vallásos körökben alap, hogy nyílt lapokkal játszanak, hogy eleve mindenki csak akkor megy bele kapcsolatba, ha nagyon is komolyan gondolja, hogy abból akár házasság is lehet, és ha kiderül, hogy valamiért mégsem, akkor szakítanak (még bőven azelőtt, hogy lefeküdtek volna egymással) - és a statisztikák azt mutatják, hogy így születnek a legstabilabb kapcsolatok: hosszú-hosszú ismerkedési szakasz rengeteg sok kommunikációval (mindenről!) - szex meg lehetőleg csak a házasság után (vagy nagyon kicsivel előtte, akkor, amikor a döntés, hogy összeházasodnak, már megszületett).