Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes lenne elhívnom találkozni kettesben? Kifejtem.
Külföldre költöztem és nagyon sok emberrel ismerkedtem meg rövid idő alatt. Megismertem egy férfit aki eleinte, mint férfi nem érdekelt de az első perctől kezdve nagyon jól kijöttünk. Nagyon sok közös van bennünk, sose feszengtünk egymással, nagyon megkedveltem.
Időközben rájöttem, hogy nekem megtetszett. Nagyon furcsa érzés, mert amúgy nem az esetem, nem is az van a fejemben, hogy mennyire megcsókolnám vagy hasonló szóval ha rágondolok elsősorban nem szexuális értelemben gondolok rá, mégis legszívesebben minden percem vele tölteném.
Szóval mondjuk azt, hogy barátok lettünk (vagy olyasmi), viszont az utóbbi időben nem igazán tudtunk sok időt együtt tölteni, ha találkoztunk az is társaságban történt. Többször volt olyan, hogy elkezdett mesélni valamit, vagy belekezdtünk egy témába csak aztán nem olyanok voltak a körülmények hogy belemélyedjünk, közben jöttek mások is stb.
Itt jön az én dilemmám (bár szerintem már tudom, mit fogok csinálni miközben írom, de érdekelnek objektív vélemények): jóban vagyunk, mind a kettőnk közvetlen, kedvel ez biztos. Viszont folyton ott motoszkál bennem, hogy ha ő is érezne valamit, akkor már elhívott volna szerintem. Aztán rájövök, hogy igazából nem mertem kimutatni, hogy én többet érzek. Heccelem, mosolygunk, stb. de nem igazán flörtöltem, nem igazán kezelem máshogy mint másokat, nem igazán mutattam ki, hogy részemről több van a sztoriban. Leginkább azért, mert sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok, próbáltam ezt elnyomni magamban. Aztán mindig eszembe jut, hogy vajon számít-e ez?
Beszélgettem másokkal erről is, meg valahogy sokszor szóbakerültek kapcsolatok és több nő is megosztotta, hogy úgy jöttek össze a párjukkal, hogy az első találkozást ami kettesben történt ők dobták fel. Én sose kezdeményeztem így. Sose voltam elég bátor ehhez. Most meg bekattant valami, hogy igazából nincs vesztenivalóm.
Arra gondoltam, hogy valamikor elhívnám kávézni, ahol végre kicsit többet tudnánk kettesben lenni annál, hogy együtt buszozunk v hasonló. Ha meg esetleg nem érdeklem úgy, akkor is rá lehet fogni, hogy baráti találkozó (elvégre kvázi az, nem konkrétan randira hívnám).
Érdemes lenne? Mik a tapasztalaitok ha a nő dobja fel a találkozást?
Komolyan nem fér a fejembe, hogy szegény Kérdező Hölgyet miért kell lehurrogni. Össze van egy kicsit zavarodva az érzéseivel, s bár mi innen távolról nem biztos, hogy átlátjuk a helyzetét, de ha már nem tudunk segíteni neki, nem köpünk oda elé.
Nem ugyanebben, de valamilyen módon mégis hasonló helyzetben vagyok, bár részemről inkább baráti a közeledés.
Ha a szikra megvan köztetek, ne gondolkodj sokat, hívd el egy randira. Ha nincs kémia, akkor is meghívhatod egy kávéra, ha már ennyire kedveled a társaságát.
Bármennyien lepontozhattok, szerintem létezik olyan, hogy valakit nagyon szeretsz a szexualitástól teljesen függetlenül és olyan is, hogy valakivel nem hamar, ezer fokon lángoltok együtt. Van, amikor időre van szükséged, hogy a másikban azt a szépséget (legyen az külső, vagy belső), amit később megszeretsz benne, felismerd. Vagy egyáltalán az érzést, hogy valóban gyengéd érzelmeket táplálsz felé.
Sokszor nem egyértelmű. Nem, a szerelemnek nem kell máglyának lennie, nem vagytok ti Rómeó és Júlia, hogy másnap, harmadnap már egybekeljetek, holott egyszer láttátok egymást egy bálon...
Sok sikert Kérdező!:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!