Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ignorálnak teljesen a nők olyan férfiakat, akik tetszettek/tetszenek nekik, csak a férfi nem viszonozta/viszonozza az ő vonzalmukat?
Ez ilyen szinten leviszi az önbizalmukat? Vagy tényleg ennyire megsértődnek ezen? Hogy hiába ismerősöd még csak rád se köszön például? Nem ül le melléd buszon...stb.
Jóban voltam néhány ilyen nővel, nem történtek viták. Szimpla jóízű beszélgetések zajlottak közöttünk. (munkahelyen, utcán) Mert nekem volt közben barátnőm ezekben az esetekben.
És utólag hiába jöttek össze más pasikkal, azóta se változott a helyzet ilyen szempontból. Vagy ez afféle bosszú akar lenni részükről ilyenkor?
Mert ha így van én csak örülök hogy továbbléptek és találtak valakit. Vagy azt jelenti, hogy még mindig nem léptek tovább, ha még mindig ignorálnak?
Járt valaki hasonló helyzetben? Vagy néhány kedves női véleményt szívesen olvasnék ezzel kapcsolatban, hogy mit érdemes ilyenkor tenni. Vagy csak hagyjam az ismeretséget ''elhunyni''?
válasza:Én azért ignorálok valakit ilyen esetben mert elfogadtam a döntését, és evidens hogy onnantól nem fogok tovább nyomulni. Hogy ha tegyük fel elmúltak az érzelmeim akkor duplán nincs okom jópofizni valakinek. Ha tetszik valaki akkor nem barátság miatt közelítek felé, ha elutasítanak akkor ennyi volt, nincs tovább okom a beszélgetésre vagy barátkozásra. Főleg ha csak egy ismerősről van szó akivel néha összejött egy-egy hosszabb beszélgetés, ott felszínes az ismerettség.
De furcsa is lenne egy kikosarazás után tovább nyomulni vagy barátkozni próbálni. Azt nem mondanám hogy nem dolgozták volna fel az elutasítást, nem voltak szerelmesek beléd eleve. Sok ember van akit szimpatikusnak találunk vagy megtetszik valami miatt, de nem fognak érzelmek kötni hozzájuk. Az hogy megtetszik valaki nem jelent romantikus érzelmeket, csak szimplán érdeklődünk felé, szeretnék megismerni, szimpatikusnak találjuk. Potenciális párjelöltként tekintünk rá, de ugye a bővebb ismerettség után derül ki hogy működni is fog-e vagy nem. Tehát nem egyenlő a tényleges szerelemmel. Ha nem kölcsönös az érzés akkor megyünk tovább, és keresünk valakit akivel igen.
De mondjuk én azt is elképzelhetőnek tartom hogy teljesen félreértelmezted a nők jelzéseit, és nem jöttél be nekik. Ha jól értem akkor kimondva semmi sem lett, csak te értelmezted úgy hogy bejössz nekik jelzések alapján. Az is lehet hogy teljesen félreértetted őket, és nem jöttél be nekik. Az hogy úgy néztek rád mintha...nem túl meggyőző érv szerintem.
válasza:
válasza:"Azt gondolhatják magukban, hogy 'Hú, itt van az a srác aki azt hiszi bele vagyok zúgva, jobb ha most gyorsítok a tempón, hátha nem vesz észre.'"
Erre egyébként tényleg nagyobb az esély.
válasza: válasza:Sztem a legtöbb esetben max visszaveszünk a kommunikáció intenzitásából, ha rájövünk, hogy egyirányú a dolog, és ez lehet úgy jön le, hogy ignoráljuk az illetőt.
Ha pedig kifejezetten csak a randizás miatt beszélgettek vele, akkor mit beszélgessenek vele tovább, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az nem opció, amit ők akarnak?
Harmadik lehetőség az, hogy sérült az egójuk.
Minenesetre sztem tök jogos, hogy nem leszek ugyanolyan szívélyes vagy előzékeny vagy kedves/lelkes valakivel, miután elutasít vagy lekoptat, vagy nem viszonozza az érzéseimet/közeledésemet.
De amúgy páran még mindig félreértelmezitek a mondandómat. Azt hiszitek ebből a sztoriból hogy valami orbitális nagyképű jellem lennék, pedig nem így van. Nem gondolok arra, hogy szerelmesek belém még mindig, hanem inkább a ''sérült egó''-t tartom valószínűnek, emiatt kerülik a beszélgetést, és még a köszönést is. Találtak mást, és továbbléptek a múlt történésein. Rendben. És sokan ezt úgy teszik, hogy teljesen kiiktatják az illetőt az életükből.(de mint mondtam face, instagram törlés és tiltás nem fordult elő soha velem kapcsolatban egyik nő részéről sem, szóval annyira borzalmas jellem csak nem vagyok számukra...)
Amit elismerek a véleményeitekből az az, hogy tényleg rendkívül közvetlen/komolytalankodó személyiség vagyok mindenkivel. Ezért lehet hogy néhányan arra gondolnak egyből hogy ''olyan'' dolgokat akarok. Pedig csak rendkívül jó beszélgetőpartnernek ismernek, akik igazán ismernek.
Ja és sose ráztak le gyorsított tempóval elmenekülve...:D
válasza: válasza:45
Az ilyenekre mondják, hogy érdek dögök, kétszínűek:DDD
Megjátsszák azt, amilyenek csak szeretnének lenni és ezért is eszik a kefét évtizedek óta:DDD
48
Mármint az ilyen nőkre? Mert akkor annyi igaz, hogy ezek a közeledések csupán érdekből voltak, nem természetességből. Ha egy személy megtalálja az igazi egyensúlyt az életében, akkor minden természetesen jön számára. És sose cselekszik érdekből. A boldogságot sose a másiktól kell elvárnunk, hanem magunknak kell megteremteni. És ehhez az élethez választjuk azt, aki beleillik a miénkbe.
De elfogadom hogy a legtöbbeknek ettől sérül az egó és csak így tudják ezt feldolgozni. De szerintem ha majd minőségibb tapasztalatokat szereznek az életükben, minden téren, akkor ez a fajta hozzáállás is változni fog náluk.
Mert hiába érzelemesebbek a nők mint a férfiak, szerintem ez akkor is kicsinyes/gyerekes dolog, ha valakinek akit ismertél és jóban voltatok, nem balhéztatok semmin, köszönni se köszönsz nap mint nap amikor egy térségben vagytok 1-2 méterre.
De a magam hibáival is tisztában vagyok. És amire én magam is próbálok odafigyelni, hogy "Bármilyen szituációról is van szó, ha az egód nyer, akkor vesztettél."
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Nagyon azt akarod, hogy az egóról szóljon. Neked ez szól az egódról igazából. 😄
Tudod, van a barátzóna nevű dolog, ahova az ember saját magát szokta betenni. Lényegtelen, hogy férfi vagy, vagy nő, ha valakivel ismerkedni akarsz, és ő visszautasít, mint társat, de "barátok még lehetünk", akkor normális ember két dolgot tehet: magát ismerve el tudja dönteni, hogy képes-e barátkozni olyannal, aki bejön neki, vagy nem. Barátok maradnak, vagy nem.
A harmadik, nem normális dolog a barátzóna, amikor barátságot színlelek, de igazából sündörgök, hátha jut potyaszex.
Nők ritkán teszik magukat barátzónába. Nem tudom, hogy más emberek hogy vannak vele, de ha valaki elutasít engem, az fáj, de nem az egomnak, hanem a szívemnek. Nem vagyok az a fajta, akinek az elutasítás meg sem kottyan, és nem tudok utána őszintén mosolyogni arra, aki elutasított. Nem vagyok jó színész.
Ez szerintem sokkal inkább az érzelmekről szól, mint az egóról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!