A velem egykorú kollégám miért tud fiatal nőkkel ismerkedni, én miért nem? Minden a külsőről szól?

Én 35 vagyok, a közeli kollégám 34. Ő jóképű, magas, letagadhat vagy 5-7 évet, szinte nincsenek ráncai, fiatal a bőre, én is meglepődtem amikor pár hónap után megtudtam hány éves. Mindig meséli, hogy egyetemista vagy frissdiplomás csajokkal ismerkedik, 18-25 évesekkel. Nem kamuzik, mert itt is a cégnél 2 év alatt 2 gyakornok lánnyal lefeküdt, akik más osztályon dolgoztak és 20 és 24 évesek voltak, meg néha mutatta a chatet is csajokkal, de azt is őszintén elmondja, ha néha nem jött össze egy-egy nővel a dolog valamiért. A kudarcról is mesél, nem csak úgy adja be, hogy folyton ő a világ császára. Szóval igazat mond szerintem, ezt csak ezért mondom.

Én ehhez képest visszajelölést sem kapok fiatal nőktől (mondjuk 10 évvel fiatalabbaktól), igaz a velem egykorúaktól is ritkán. Nem vagyok jóképű, átlag magas vagyok, kb. annyinak nézek ki ahány éves vagyok. De fiatalabb koromban sem volt sikerem az akkor szintén fiatal korombeli lányoknál. Volt már pár kapcsolatom valaha azért, de finoman szólva sem rajongtak körül a nők. És sajnálom, de egyszerűen annyira irigy vagyok a kollégámra, mert ő az első jóképű akivel kicsit többet beszélgettem életemben és nem gondoltam, hogy ilyen jó élete van annak, aki jól néz ki. A barátaim mindig inkább hozzám hasonlóak voltak, csajoknál sikerekben is vagy inkább alattam és élőben nem hallottam ilyeneket, mint tőle hallok. Szomorú vagyok egyszerűen, hogy másnak ennyivel több szeretetben, figyelemben, érdeklődésében, törődésben van része csak azért, mert jóképűnek született. Ennyitől lenne ő másabb csak? Miért?